Fedezékek,barlangok,bújókák I.

Itt az év vége-azt mondják, jön már a hideg zimankó és a hó is, mi mégis a jó meleg szobáinkban élvezhetjük halaink elbűvölő játékát a szebbnél szebb akváriumokban. Felmerül ilyen szemlélés alkalmával az akvaristában az, hogy minden rendben van, minden jó a halaknak is vajon? Ilyenkor szövődnek a nagy tervek, ilyenkor születnek a fogadalmak a hobbi terén, is-én ezt tudom, hisz magam is ezt gyakorlom. Megfogad ilyenkor az ember mindent, kérdés hogy mit fog megvalósítani ebből? Lehet semmit- de mindig törekedni kell a megoldás felé, folyton-folyvást keresni kell a jobbításokat.

Ilyen újévi fogadalmam volt nekem is az még idén januárban hogy az összes medencémet átgondolom, minden akváriumot átrendezek, sőt végre valahára időt szánok a halak szemszögéből is a jobbításra! Nem, nem volt semmi probléma ezzel sem-látszólag- én azonban tudtam, azt hogy halaimnak nem minden megfelelő. Mindig szerettem volna őket úgy elhelyezni, hogy sem egymást sem más halaimat ne stresszeljék a mozgásukkal, pihenőidejüket nyugalomban töltsék  stb. Jól tudjátok hogy én főleg  fenéklakó halakat tartok, corykat, L-es harcsákat dédelgetek itthon. Sejtésetek is helyes ha olyan tekintetben nézzük a dolgokat hogy szeretek-e szaporítgatni is? Mi az hogy, egyenesen imádok! Egész hobbim erről szól- számomra olyan hal nem érdekes amit nem tudok medencéimben megfelelően elhelyezni, gondozni, netán szaporítani is! Rendkívül számít az a tény is, hogy én halaimat nem mesterségesen „hozom helyzetbe”, hanem kivárom, megteremtem azokat a viszonyokat melyek között maguk szeretnének szaporodni! Nos, ezért is nem tartottam, és nem is tarthattam magam tenyésztőnek- sosem tudtam meghatározni hogy halaim mikorra fognak ikrákkal megörvendeztetni. Egy dolgot viszont mindig is kristálytisztán tudtam: nekem jó kondícióban lévő, nyugodt halakra van szükségem!

Úgy vélem ehhez nagyon is köthető az igényem a címsorban jelzett eszközök tekintetében… kell nekem sok-sok olyan mesterséges üreg, rejtekhely ahol halaim úgymond ejtőzhetnek! Igazából ők ezt természetesnek érzik, hiszen természetes élőhelyükön is számos- vagy inkább számtalan!- olyan mélyedés, üreg van a partoldalakban, ahol ők elrejtőzhetnek. Lehet hogy a vízbe dőlt fák feldarabolódott darabkái nyújtanak nekik megfelelő takarást, de az is lehet hogy a mederben lévő kövek alkotnak olyan alakzatokat ahol meghúzhatják magukat. Szó mi szó rettenet mennyiségű videó anyagot néztem már végig a természetes környezetben táplálkozó, vagy éppen menekülő halrajokról, számtalan halat szemlélhettem amint a fotós elől egyetlen pillanat alatt surrantak be ilyen alakzatok labirintusába-emlékezetesek az olyan videók ahol a hal beugrott ugyan a fedezékbe, de pillanatok múlva már kikandikált a védelem tudatában: vajon elmúlt már a veszély? :)

Nagyon kedvesek ezek a filmkockák nekem- akváriumokban is ezt a biztonságot szeretném adni nekik, ezt az oltalmat akarnám én biztosítani….

Ezen évzáró írásom mi másról is szólhatna hát, mint kedvenceim ezen igényének kielégítésére tett próbálkozásaim soráról? Lássuk hát én hogy gondolom! Nézzük a legegyszerűbbtől a legmunkaigényesebbig, és a végére érve se adjunk választ majdan- tegyék meg ezt halaink!

Anno bizony nem mindent úgy csináltam én sem mint manapság- de még mennyire nem! Nekem sem volt annyi időm és kitartásom hogy akkurátus módon végigvigyem a terveimet-igazából odázgattam, tologattam a magam szabta határidőket. Néha hullafáradtan, sokszor feszültséggel telve kezdődött a szabadidőm-ilyen állapotban vajon kinek van kedve  bármihez is? Nekem sem volt, ezért akarattal hagytam meg e téma megírását a december végi nyugalmasabb időszakra.

Kezdjünk tehát neki, hiszen halaink várják a berendezést! E blogban a legkezdetlegesebb rejtőző helytől kezdve mindent megmutatok nektek- teszem ezt úgy hogy közben képet alkothattok majd a munka nehézségeiről is, a fizikai valóságról, koszról, piszokról…

Nézzük meg milyen anyagokból dolgozhatunk, pontosabban fogalmazva  én milyen anyagokból dolgoztam!

Kókuszhéjak: ezt szerencsére senkinek nem kell bemutatnom, hiszen még a legkezdőbb hobbitárs is ismerheti. Rendkívül olcsó alapanyag, tulajdonképpen szemét ez másoknak- ne szégyelljük a szomszédtól is elkérni! ;)

Virágcserepek: a legegyszerűbb kivitelűtől a szép míves munkáig mind megfelelő-feltéve ha abban nem gondoztak még tápsóval virágokat. Javaslom új cserepek beszerzését, és egy tippként jelzem: így tél idején általában a nagyobb bevásárlóközpontokban, barkácscentrumok növényes részein akciósak! Egyértelműen a kerámia virágcserépről beszélek…

Műanyag csövek: szintén egy rendkívül olcsó megoldás, 2.5-3 méteres szálakban vásárolhatóak villanyszerelési anyagok boltjában, nagyobb dimenzióban csatornázási, vízvezeték szerelési boltokban elérhetőek. Én maximum 30mm átmérőig használom, díszakváriumokban javaslom rejteni, vagy bevonattal ellátni.

Kerámia tetőfedő cserepek: más néven zsindely, „sindel”, kupa…tudjátok miről beszélek! Azt viszont nem, hogy milyenről-ezért amint odaérünk megmutatom nektek. Egyébként a „legmezeibb”, sok helyen már meg sem található ősrégi egykampós zsindelyről  van szó. Ezeket sokszor már évtizedekkel előbb lecserélték újabb és modernebb tetőfedő anyagokra, néhol kidobálták a sittre, vagy éppen tárolgatják valahol a kert végében. Bátran kérjetek belőle- sőt, törött darabok is megfelelnek, egyetlen fillérbe nem kerülnek!

Kerámia építő elemek: közismert néven téglák, blokkok, falazó elemek. Kérem igaz hogy ezt meg is lehet venni mint minden mást is, de miért adnál érte pénzt? Szoktál bosszankodni az erdőszéleken vagy  vízpartokon lévő illegális sitten ugye? Én majdnem balesetet is szenvedtem mikor  azt hittem hogy egy avarral borított lejtőn fogok leereszkedni, aztán kiderült hogy építési törmeléket borított valaki le évekkel korábban az erdőszélen. Jelzem hogy egyáltalán semmit nem számít a „mentett anyag” kinézete-lényeg hogy megfelelő üregekkel legyen ellátva, és méretileg  megfeleljen!

Miután ilyen olcsón jutottunk hozzá az alapanyagokhoz sejthetjük hogy ez nem egy nagy beruházás lesz…de munka lesz vele! Tekintsük át a megmunkálásukhoz szükséges eszközöket, de már most szeretném jelezni: egyáltalán nem kell minden ahhoz hogy boldoguljunk! Én csupán felvonultattam azokat a szerszámokat és eszközöket melyekkel minden munkafolyamat elvégezhető, de természetesen egyedi szükségletetek, és a megmunkálni kívánt alapanyag is befolyásolhatja felhasználásukat.

A kép után elmondom azt hogy mire hol lehet szükségünk, és azt is hogy miből jó a „gagyi kivitel” is. Nem kell megijedni-boldogulni fogtok! ;)
Soroljuk hát:
-ceruza,egyenes lécdarab,mérőszalag a jelölésekhez
-P60,és/vagy P80-as csiszolóvászon az élek eltűntetéséhez .
Igaz lehet kapni kifejezetten kőhöz valót is, de ez volt itthon- bátran használható, a képen látható két ív elegendő volt nekem az összes munkához.

-Sarokcsiszoló gép/alias „flex”/. Egyáltalán nem szükséges ipari gép, sőt a 125mm-es változat is megfelelő. Nekem szintén ez van itthon, ezt használom hát.
     - a gép tartozékai:

·        Kiemelten a gyémántvágó tárcsa! A géphez illeszkedő méretben, de mint látod nekem is csak 125-ös a legnagyobb. Egyáltalán nem kell ipari, sőt a használt kopott is megteszi- én egyetlen egy használt tárcsával csináltam minden munkafázist(a gépen láthatod). A forgásirányra figyelj- a gyémántszemcsék beágyazása csak egy irányú forgást engedélyez, ellenkező esetben hamar kipereg, tönkremegy. Ismételten hangsúlyozom: a pár száz forintos is nagyon bőven jó lesz nekünk!

·        Drótkorong tárcsa vagy fazék kivitelben a cserepeken esetlegesen meglévő szennyeződése eltávolításához, esetleg puhább anyagok struktúrálásához (ez a tartozék mellőzhető, nem szükséges beszerezni ha nincs!)

·        Legyező korong, népszerűbb nevén lamellás csiszolótárcsa. Amint látod nekem ebből is csak fémhez való volt itthon-az összes csiszoláshoz ezt használtam, a munka végeztéig egy darab teljesen elkopott, egyet még „befogtam”. A szemcseszerkezetére nézve ajánlom a durvább (P40) fokozatot. Ha újat vennél és történetesen sok tégla, cserép vár feldolgozásra javaslom a speciális kőzetekhez valót!

       Mivel ehhez a géphez érkeztünk felhívom szíves figyelmeteket az alábbiakra: minden szakmában használható rendkívül sokoldalú gépről van szó-és minden szakma gyakorlója elismerten az egyik legveszélyesebb gépként is tiszteli! Csak gyakorlott, és biztos kezű kollégák kezébe ajánlom ezt az igen férfias szerszámgépet!



Van egy jó hírem azonban a panelban lakó kollégáknak is! Nem kell semmi egyéb nektek,mint egy csempevágó fűrész megfelelő lappal vagy dróttal,és vígan boldogultok,igaz kissé lassabban,de szinte por nélkül!
Az alant szemlélhető képen már felsorakoztattam a munkavédelmi eszközök egy részét is: 

-Porvédő maszkból jó a már használt is, ha megfelelően el tudja még látni a feladatot. Kiemelten poros munkáról van szó, melegen ajánlom!
-Védőszemüveg nélkülözhetetlen! Ne legyünk nagyfiúk, ne kockáztassuk a szemünk világát csak azért mert kényelmetlen és szokatlan a viselete. Anno lakatos csoportvezetőként is számtalanszor kértem erre munkatársaimat, mégis a szemészeten már sokakat visszatérőként ismertek. A pattogzó kerámiaszemcsék nagy sebességgel röpülnek szerteszét, és az sem számít ha nem egyenesen magunk felé(oktalanul!) „flexelünk”- a kis darabkák vissza is pattanhatnak egyenesen a szemünkbe!
-Hallásvédő füldugó, vagy  „fejhallgató” a nagy zajterhelés ellen. Ez a harmadik olyan amit egészségünk védelmében szükségesnek gondolok- és bár a képen nem látható, én is használok! Tessenek elhinni hogy az iparban eltöltött jó pár évem ellenére hallásom akár a ragadozóké-ezt pedig ezeknek köszönhetem. Sajnos már rövid idejű nagy hangnyomás is károsíthatja a hallásunkat, és ugye nem ér annyit a kényelem hogy ezt kockáztassuk?
-Védőkesztyű ajánlott, de ehhez a munkához nem okvetlenül szükséges úgy gondolom. Bár a vágott élek itt is élesek, de nem vágnak olyan könnyedén mint például acéllal való foglalatosságnál. Amit szeretnék kihangsúlyozni, mert rossz tapasztalataim vannak: attól hogy kesztyű van rajtad még nem vagy sebezhetetlen! Sőt, ha bénázol ebben is pár milliszekundum alatt levágod az ujjadat, vagy kalapáccsal okozol zúzódást. A védőkesztyű elkerülhető ennél a munkánál a kérgesebb kezű dolgozók számára. ;)
-Kalapács, véső segít nekünk például a falazó elemek darabolásánál, segítségükkel szinte pormentesen „vehetjük szét” ezeket. Természetesen a szemüveg itt is kell! Kérlek figyelj a sárga nyíl által mutatott kalapács fokára: mivel én számos ilyen kalapácsot vásároltam/kaptam az évek során, ennek „smólját” így köszörültem le. Ezzel a kialakítással sokszor el tudom kerülni a véső használatát- erről majd később.
-Fúrógép, megfelelő fúrószárakkal.Egyáltalán nem szükséges fúrókalapács mint a képen, mert ezekhez az anyagokhoz és munkafázisokhoz egyébként is ajánlott kikapcsolni az ütést. Tehát én is csak sima fúróként használom ehhez a munkához, a sárga nyíl által mutatott 6mm-es fúrószárral. Akinek csak „sima ütvefúrója” van,az se szontyolodjon el hát- minden további nélkül használható a megfelelő vídiás fúrószárral, és kikapcsolt ütéssel!

Elérkeztünk hát oda, hogy megvannak az alapanyagok, rendelkezésre állnak a szerszámok is-ám beszéljünk arról hogy tulajdonképpen hol fogunk dolgozni?

Említem, és magatok is gondolhatjátok hogy igen poros, hangos munkáról van szó repkedő szilánkokkal. Ezért én javaslom a kertbe való kitelepülést- én magam is a soha el nem készülő garázsunk alapjai között alakítottam ki a „játszóteret” egy felfordított hordó, és a ráhelyezett deszkákból összerótt munkafelület képében. A jó szomszédságot is tisztelni kell, a saját családunk  épségét is óvni szükséges- egy szó mint száz vonuljunk olyan helyre ahol nem zavarunk, és minket sem zavarnak! A széljárást ajánlott figyelembe venni, legjobb ha balról lengedezik egy kicsi szellőcske ez majd elviszi a por nagy részét.

Használni fogunk kültérre alkalmas hosszabbítót is, úgy vezessük hogy senkinek balesetet ne okozhasson és magunk se tapossuk azt. Még a munka megkezdése előtt hívjuk fel gyermekeink figyelmét arra hogy „apa most veszélyeset csinál majd”,ne jöjjön a közelbe-és szóljunk a párunknak is hogy nem fogjuk hallani ha szólna nekünk.

Ugye nagyon bőven taglaltuk már ezt, csinálni kellene már a legelső bújókát? Egyetértek- kezdjük hát a legegyszerűbbel!

Kókuszdió: pontosabban csak a héja, hiszen azokban találnak majd oltalomra halaink. Amint látni fogjátok nekem már kész, és csak némi fazonigazításra szoruló héjak álnak rendelkezésemre, de röviden elmondom én hogyan szedem szét magát a kókuszt. Általában megfúrom az egyik „szemét”, kiöntöm a tejet, aztán vasfűrésszel elvágom a héjat tetszőleges helyen.

Korántsem csak keresztben vagy hosszában lehet ezt megtenni azonban! Remek és szemrevaló barlangocska készülhet a ferdén vágott héjból is, ilyenkor olyan érzete van az embernek mintha csak tényleg egy részben elmerült héj lenne a víz alatt- ajánlom kipróbálni!

Nos,kezdjünk neki- nézzük meg mit tettem én?

A teljes kép alkotásához ismételten megemlítem hogy ezek már „működtek” több évet, illetve ahogy látom van itt egy új „srác” is! Van pár darab olyan amit még kollégától kaptam évekkel ezelőtt, most jött el az ideje hogy kialakítsam a magam ízléséhez őket.
A legelső képen azonnal látható is hogy ezt bizony anno törve bontották föl- ezzel semmi baj nincs, nagyon természetes a kinézete. Nekem azonban ezek csupasz, aljzat nélküli medencébe kerülnek majd, és csúnya természetellenes a billegő héj-ráadásul a résen behúz a sodrás is amit a coryjaim nem mindig díjaznak. Ezért hát a törésvonalat szépen egyenesre fogom csiszolni,és a barlangocskává avanzsált héjon bejáratot is kialakítok majd. Kérlek tekintsd meg még a jobb felső sarokban azt a furatot ahol anno ki lett öntve a kókusztej-aztán haladjunk tovább!

 Igen tanulságos kép látható a következőekben, nézzük és beszéljünk róla:

 Tudatosan rendeztem nektek így sorba-a számok egyértelműen jelölik a felhasználás idejét. Ugye a legrégibb már milyen sima? Ancik voltak a társak pár évig, ez a magyarázat! A következő számok jelzik hogy azok még úgymond „fiatalabbak”, még nem töltöttek annyi időt víz alatt-a negyedik pedig teljesen új.
Felmerül sokszor a fórumokon hogy mit tegyen az ember a kókusz „szőrökkel”? Én semmit nem teszek- de ha zavaró számotokra akkor drótkoronggal pillanatok alatt leszedhető a nagyja, továbbiakban pedig némi csiszolóvásznas munka árán eltávolíthatóak maradéktalanul.
Én ezeken a héjakon csupán az alapot simítom el, és némi formát adok a bejáratoknak. Nagyon fontos hogy megemlítsük: a kókuszdió héja igen élesen törik, az éleket mindenképpen el kell dolgozni! A fenti képen egyébként a fogóval való kitördelés látható- ha megnyugtatóan lecsiszoljuk az éleket akár maradhatna is így!
Íme itt egy másik mód ahogy elvágható a dió:   

 Ebben a formában is használhatjuk, én azért ajánlom hogy bele némi aljzatot szórjunk hogy ne billegjen. Kis sügérek is birtokba vehetik, de bármilyen rejteket kereső halunk használhatja.
Van itt egy dolog amit említeni gondolok, ez pedig a héj súlya. Nos eléggé könnyű a vízben, ezért elképzelhető hogy nagyobb ancijaink vagy egyéb nagyobb harcsánk egyszerűen elsöpri őket. Ezért számukra én inkább a kerámiákat használom, bár tagadhatatlan hogy kissé az aljzatba nyomva azért megállják ezek is a helyüket!
A kókuszos témához még egy rövid mondandó a kép után:

Itt ugye jól láthatóak azok a furatok ahol anno a tej ki lett öntve belőlük- nos ez a furat nem nagyon jó ha itt meg is marad! Egyrészt bevilágít a rejtek mélyébe is a fény, másrészt nem várt problémát is okozhat! Képzeljük el hogy kisebb harcsáink megriadva itt is szeretnének kimenekülni-lesz ami beszorul sajnos! Ilyenkor a világért se zavarjuk meg, ha viszont 1-2 percig nem szabadul akkor segítsünk neki. Nálam sajnos már pusztult így el hal, ezért én ezeket a furatokat mindig eltűntetem. Célszerű 8-as fúróval készíteni ezt a kis kiöntő lyukat, mert egy nyolcas köldökcsap darabka szépen beleszorítható minden ragasztó nélkül is. Ezt én szintbe csiszolom, arra ügyelve hogy belül se lógjon pár milliméternél jobban be éspedig azért mert a megriadt halak a benti félhomályban nekiúszhatnak sérüléseket szenvedve. A kis fa pecek a vízben még jobban beleékelődik a furatba miközben megdagad.
A bejárat formára csiszolását a mutatott lamellás csiszolókoronggal végzem, és a sorjázás nagyját is ezzel ejtem meg. A finomítást már a csiszolóvászonból tépett kis csíkkal oldom meg.Nos a kókuszhéjról ennyi elegendő is úgy vélem-végezetül megmutatom nektek hogy mennyire egyszerű dolog a rejtekébe menekült ancik összegyűjtése. Semmi más dolgunk nincs mint a besorakozott ancistrusokat a héjjal együtt betenni egy nagyobb hálóba. Ott aztán már leugrathatóak róla, és így ők áttelepülhetnek minden hajszolás és számottevő stressz nélkül. Íme a kis kolónia:

Következzen a másik méltán nagyon népszerű alapanyag, ami nem más mint a mindenki által ismert virágtartó edénykék- folytassuk hát ezzel!


Virágcserepek : alapjában véve agyagból készülnek, anno kézzel formázva a korongon, mára inkább már automata gépsorok gyártják sokszor préseléssel. A nyers agyagot fazekas kemencében égetik ki, ezáltal az agyagban olyan kémiai és fizikai változások állnak be melyek megtörténte után már égetett agyagedényről, kerámiáról beszélünk. A kerámiát ősidők óta használjuk mindennapi tárgyaink megtestesüléseként, sőt  konyhai edényként is.
Nekünk egyértelműen a mázatlan, mindenféle bevonattól mentesre lesz szükségünk! Amint az anyaglistánál is említem ezek egyúttal a legolcsóbbak is, sőt akciókban még kedvezőbb az áruk. Javaslom hogy a jövőre is gondolva ilyenkor szerezzetek be megfelelő adagot, nem tudni mire lesz jó még.Én egyébként is kedvelem ezeket az anyagokat mert megmunkálásuk egyszerű, és tapasztalataim szerint halaim is élvezik a kerámia közelségét. Valahogy jobbnak is gondolom mint a műanyagokat, bár tagadhatatlan hogy némely halunk egyenesen imádja a műa. csöveket- erről később.Ha vásárlásra kerül a sor-és megmunkálás előtt is!- okvetlenül ajánlom megkopogtatni.Ha "repedt fazék" hangot ad azt ne vásárold meg, illetve ha ilyennel dolgozol számíts arra hogy váratlanul szétesik-mikrorepedések vannak benne,ezek esetleg nem is láthatóak!

A virágcserép mint fedezéket adó kiegészítő ősidők óta ismert a hobbiban, mégpedig a legközkedveltebb formában amit a kép is mutat:

 
Ezeket egyenesen a kép kedvéért vettem ki most- mindegyik használatban van, bár ebben a kialakításban egyértelműen a sügéreseknek kedvez. A jobb szélső tudatosan jóval nagyobb nyílással készült anno: sajica sügéreim imádták, pár generáció látta a falait belülről is. Aztán a sügérláz elmúlt bennem, bár tagadhatatlan hogy akár ebben a pillanatban is lenne helyem nekik- kisebb pillangóknak, vagy badisnak biztosan örömet okozna hasonló cserépbujkáló! Egyébként a jobb oldali „nagyszájút” akár az oldalára is fektethetem az aljzaton- így viszont már beleköltöznek a harcsák is szeretettel!;)
Tegyük fel hogy hasonló elhivatottságú és barkácsolni szerető kolléga vagy- nézzük meg neked milyen ötletet adhatok, milyen eszközöket ajánlok? A sarokcsiszoló gyémánt koronggal fog kelleni, ceruza is jelölni, meg némi kis csiszolóvászon- van kedved?
Anno én úgy gondoltam, hogy pár 15-ös cserepet (az átmérőjüket jelenti centiméterben, a kereskedésben is így jelölik) derékba vágok, készítek neki alját, és azt rá is ragasztom. Ebbe a kis lapos tálkába aztán rozsdamentes csavarral  alulról rögzítettem előkezelt szőlőág darabokat. Terveim szerint feltöltöttem aljzattal, a fára pedig anubiasokat kötöztem. Ez csodásan üzemelt pár évig, de azok a fránya ancistrusok hát nem megették a fákat? J Tudtam én hogy nem lesz hosszú életű, de ennek átalakítása cory várrá adja az apropót hogy most megmutassam nektek a virágcserepek megmunkálását.
Nézzük hát az ancik munkáját:

 Itt már a kiürített edénykék láthatóak, ha élvezni akarod a valahai „ancifogak” munkáját nagyíts csak a képre…
Egyébiránt kapóra jön az, hogy ennek a kis tálkának lábacskákat is ragasztottam, hiszen alatta  nagyszerű fedezékre lelhettek halaim. Most nem is ezt ecsetelném én, hanem megmutatom hogy porózus anyagon miért nem jó eredményt ad az FBS! Kérlek szemléld meg a kép részleteit: a ragasztó viszonylag durva, és porózus- mondhatni lélegző!- anyaggal találkozott, ezért nem tudott olyan tartós kötést létrehozni mint pl. az üveggel. Amikor egy natúr kiégetett cserepet a vízbe teszünk tapasztalni fogjuk, hogy abból kis buborékok szállnak föl- az anyag tehát nem vízzáró, réseiben szárazon levegő is van. Amint vízbe kerül ezeket a réseket kitölti a  folyadék, egyszersmind ki is szorítja a levegőt! Ez mind előnyként említhető, azonban ezzel a ragasztóval építőipari szilárdságot éppen ezért nem tudunk elérni. Figyeld meg még kérlek a ragasztóba tapadt apró darabkákat is-nos, ezeken a felületeken tapadt tulajdonképpen a ragasztónk.

Kétségtelen hogy kíméletes bánásmód és okosan alkalmazott ragasztás mellett azonban hosszú évekig egyben is marad a művünk, főleg ha ragasztás előtt teljesen kiszárítottuk, és pormentesítettük! A régebbi cserépdarabkákat nem árt kissé meg is csiszolni, mert csak így tudjuk garantálni a tiszta felületet-a képen látszik is a valahai csiszolás nyoma.
Ha mégis egy erőteljes és korrekten erős ragasztást szeretnénk eszközölni, akkor javaslom a kereskedelemben olyan kartusban kapható ragasztóanyag beszerzését mely tartósan víz alá merítetten is megőrzi a kötőképességét, és ami még ennél is fontosabb: semmi nem oldódik ki belőle ami káros a vízi életre! Nem véletlen ez a figyelmeztetésem, mert sajnos vannak ismerőseimnél rejtélyesen felbukkanó olyan gondok melyet a hibás anyagfelhasználásra vezethetünk vissza.
Természetesen megoldás lehet olyan „kötőfuratok” képzése, melyek kívülről befelé egyre tágulnak, és ebbe nyomjuk be a ragasztót. Ilyenkor a megkötő ragasztó mint egy „szegecs” funkcionál- de írásomat amatőröknek szánom amatőr szerszám készlettel-ezt tehát hagyjuk meg a „nagyoknak”. FBS mindig van otthon talán, így javaslataimat lekövetve magatok is évekig megbízható ragasztást készíthettek.

A ragasztó egyébként egészben eltávolítható, mivel nem tudott olyan tapadóhidat kialakítani mint amire egyébként képes lenne:

 No hát, most már tényleg vágjunk bele! Jelöljük ki a majdani vágás vonalát egy grafittal- én célszerűen a valahai furaton átvezető vágást gondoltam jónak(az előzőekben taglaltam miért nem szeretem a furatokat).

Ezzel hát meglennénk, most ügyes kis sablonjaim egyikével körberajzolom a majdani „ajtónyílást” is!  Azért szeretem legelőbb az összes vágást kijelölni, mert ha már kézben van a flex egy menetben ezt is elkészíthetem. A búvónyílás kijelölése:

 Közbevetek egy apró ötletet: magatok is készíthettek hasonló kis sablonokat- az ényemek ki tudja már mikor készültek egy savanyúságos vödörkéből. Remek ha ezek megmaradnak, mert nem kell külön méregetni,vagy rajzolgatni minden egyes későbbi fedezéken majd! Én használaton kívül egyszerűen csak egy zacskóba helyezem őket azt meg az akvarisztikai "kacatok" közé- éveket is várnak az újabb felhasználásra, enni meg nem kérnek.Nézzétek:

A méretet teljesen felesleges ecsetelnem, de jó támpontot adhat a valahai kis vödörke bordázata- ezek kb 10mm-re vannak egymástól.Amint látjátok vannak mahasabb "sügéres" sablonjaim is, de vannak corydorasokhoz jobban illő alacsonyabb de szélesebb nyílást kijelölők is. Ha javasolhatom akkor ne ragaszkodjatok ezekhez nagyon,a lényeg az hogy ha harcsáknak készül akkor ne legyen feleslegesen magas a kialakítás, viszont saját ízléseteknek megfelelő legyen.



 Visszatérvén a fenti cseréphez azt még elmondom hogy erre a variánsra én nem egy, hanem kettő darab nyílást készítettem, és nem is egyformákat! Beszéljünk erről a kétnyílásos dologról kicsit, de majd a blog folytatásában csak!
Most inkább azt a részt folytatnám hogy anno ennek a 15-ös cserépnek volt bizony egy másik leeső darabja is, a tulajdonképpeni alja. Ezt sem dobtam el-most a nagy tél elejei bújóka gyártásban viszont rájuk is sor kerül:

Egy kis mosoly bujkál most is a szám szélén, mikor a bal oldali „minikére” nézek- ez  természetesen nem akváriumba készült, hanem itt figyel a monitorom alatt…apró dísztárgy, és hangulatot csináló kis elem ez. Hoppá- de hiszen elég száraz lehet nektek is a sok szövegelésem, nosza egy mosoly ti arcotokra is:

 


Erről van tehát szó! Oltalmat, biztonságot nyújtunk halainknak.



Folytassuk hát elkészítésüket! Mielőtt még azonban szó szerint belevágnánk néhány jó tanácsot vegyetek számításba:

·        A munkavédelmi eszközöket használjátok!

·        A sarokcsiszoló védőburkolátát megfelelő szögbe forgassátok

·        Körültekintően rögzítsétek a gyémántkorongot

·        A munkadarabot megfelelő erővel fogjátok kézbe, de úgy hogy  az alátámasztás is biztosított legyen!

Sajnos a cserép szilárdsága nem teszi lehetővé hogy satuba foghassuk, ezért valóban szakavatott kollégáknak javaslom ezt a műveletet! A több ezres fordulatszám, és a gyémántkorong társítása erősen „veszélyes üzemmé” teszi a dolgot- fokozott figyelem, nyugodt mozgás, és körültekintő munkavégzés szükséges! Poénnak tűnhet, de ez a párosítás rendkívül hatékony az ujjak amputálásában, a csontig hatoló mély bevágások elkészítésében is ….fegyelem, figyelem, és nyugalom!
Miután megfelelően szilárdan állunk, senki nem zavar indítsuk hát be a  sarokcsiszólónkat! Tapasztalni fogjuk hogy a gyémántkorong úgy vágja a cserepet mint langyos kés a vajat, csupán a keletkező por útjából kell elállnunk, vagy gyakorlottabbak egyenesen irányíthatják is a tárcsa mélyebben történő vezetésével a por/törmelék kifúvási irányát. Mindig úgy helyezkedjünk hogy a széljárás és a gép távozó levegője együttesen tőlünk elfelé vigye a keletkező port, ellenkező esetben mi is télapók leszünk a sok vöröses portól! A pormaszk és a szemüveg remek társ még a profiknak is- csak ismétlem a már elmondottakat.
E művelet során ragadnám meg a lehetőséget, hogy elmondjam: miért a gyémánt korong,és nem a sima kőzetvágó?
Ha megfigyelitek a gyémánt szemcsés vágókorongot magatok is láthatjátok: annak csupán az elejét, és mindkét oldallapot fedi vágásra alkalmas felület- az oldalakat is csak 10mm körüli szélességben. Ha ezzel dolgozunk ezeket a felületeket kel hát használnunk, mert a tárcsa oldala nem fog semmit sem csinálni- lekopik róla a dekorációs festék, és kész. Szemben a kőzetvágó koronggal, melynél van csiszoló hatása az oldalaknak is- erre magyarázat hogy az folyamatosan kopik, így a kopás miatt nem tud majd beszorulni. Igen ám, de ha kőzetvágó koronggal dolgoznék akkor éppen e miatt könnyedén belecsiszolhatnék a meghagyni szándékozott részbe is, ezzel elrondítva a munkám lényegét!
Másik dolog hogy a gyémántos bevonatú tárcsa élettartama sokszorosa is lehet a „sima” kőzetvágóénak, van tehát ilyen oldala is a dolgoknak. Gazdaságosság, komfortosabb használat, és nagyobb vágósebesség- ezért esett választásom a gyémánt korongra.
A munka folyamatát szemlélhetitek a következő kép segítségével, itt a számozás a munkafolyamatokat jelöli.

·        Első fázisban amennyire mélyen engedi a tárcsa nagysága bevágjuk a kieső rést több helyen is, majd a keletkező szegmenseket kitörjük.

·        A második lépcsőben mivel már van helyünk, ezt teljesen a valahai kontúrig megismételjük

·        A befejező müveletsor pedig arról szól hogy  a gyémántkorong oldalait használva a lehető legjobban megközelítjük a jelölés kiszabta kontúrt

 A munka során ajánlott a céltudatos végzés, a gépet határozott kézzel tartsuk irányban de egyáltalán nem kell nyomni! Mint kés a vajba, tényleg olyan könnyedén siklik bele a cserépbe ez a nagyszerű szerszám. Arra nagyon ügyeljünk hogy ezzel a tárcsával szigorúan tilos „kanyarítani”, vagy értelmetlen nagyobb nyomással kikényszeríteni a vágást..csak szép lazán, elegánsan, és menni fog mint a parancsolat!
Ha a művelet során bármi akadályozó dolog történik, vagy balesetveszély van- netán megszorulna a korong!- akkor ne húzzuk vissza a vágás vonalán, hanem gyorsan emeljük ki azt onnan. A gépet kapcsoljuk ki, hárítsuk el a veszélyt, és csak aztán folytassuk, immár körültekintőbben.

Ezek után a következő fázis már nem okoz majd gondot, sőt azt javaslom hogy gyakorlatlanabbak csak innen folytassák- az akvarista hölgyek is itt szállhatnak be a fedezék elkészítésébe. Jól tudom hogy vannak ők is olyan ügyesek mint mi fiúk…de ők azért csak törékenyebbek!;)

Tehát következzen a kézi csiszolás egy kis darab vászonnal:

Tapasztaljátok majd hogy ez már nem olyan poros dolog, és hogy milyen nagyszerűen alakul a kezetek alatt a kis fedezék. Ügyeljetek a kontúrok követésére, és a megfelelő lesarkításokra is! Egy igazi jó cserépbújóka sehol nem sarkos, a halat és tulajdonképpen semmilyen berendezési tárgyat megcsikarni nem tud- na meg nézzétek, hát nem szép?

 

Én ezen most nem tűntetem el a felső furatot, mert az ezen a valahai cserépen jó nagy- és egyébként is erre majd ráteszek egy kisebb kókuszhéj bújókát afféle „ancilabirintus” gyanánt. Élvezik, ajánlom.;)

 Egyenlőre ennyit hát a virágcserepekből most készített rejtekekről- van más verzió is, de arról majd a folytatásban.

Folytatásnak javaslom a szintén népszerűségre méltó következő alapanyagunkat, melynek beszerzése szinte csak annyi hogy le kell hajolni érte, vagy kérni kell párat vidéki társainktól.

Kerámia tetőfedő cserepek: nos van ebből rengetegféle…én a legrégebben használt aztán kidobott egykampós „hódfarkú”-t  használom, ennek vastagsága 10mm körüli, egyéb méretei  135x310mm, kinézetre pedig ilyen:

Nem kell meglepődni a kinézeten, a mohás, vagy esetleg néhol algás felületen! Ezek sokszor évtizedekig valóban házakon, melléképületeken látták el feladatukat. Egész konkrétan ez például édesanyámék kertjében várta a felhasználást, de már nem a tetőn…

Igen kedvelem ezt az anyagot, mert viszonylag könnyű, ugyanakkor eléggé tartós is! Ha ti is találtok hasonlót akkor javaslom hogy válogassatok: a valahai kémények közelében lévő zsindelyek esetleg korommal szennyezettek is lehetnek, ezeket a békesség kedvéért ne használjuk. Egyértelműen megtisztítható a felület, de lehet hogy az évtizedek óta beleivódó kátrány stb. problémákat okozna- inkább a szemmel láthatóan csak poros, algás/zuzmós, vagy földdel szennyezetteket vegyétek használatba!

Én legelső fázisként mindig is levágom a „kampót” róla, felcsiszolom egy durva lamellás koronggal, és aztán folytatom. Ekkor gyakorlatilag kaptam egy durván 13x31 centis kiégetett agyaglapot, melyből ragasztással szinte bármit elkészíthetek amit sík lapok határolnak! Nos, elérkeztünk oda, hogy megmutathatom a sok évvel ez előtti próbálkozásaimat ezzel az anyaggal, a jobb érthetőség kedvéért némi magyarázattal is szolgálok majd:

A fenti képen a létező legelső mondhatni próba verzió van, akkoriban még csak arra lettem volna kíváncsi hogy  a ragasztó mit mutat ilyen felhasználásban, és a víz alatt? Ezeket konkrétan afféle aljzat támaszként gondoltam alkalmazni- persze nem így, hanem egyik oldalára fektetve, és mögötte aljzattal feltöltve. Működött is pár évig a dolog, azonban igen korán számottevő egyedszámban jelentek meg nálam az ancistrusok, és a corydorasok (valami fatális véletlen folytán ;) ). Na ezek aztán rendezték is az aljzat sorsát, egy idő múlva már teljesen egyenletes rétegben volt mindenhol az aljzatból, ők pedig keresve a rejtőzködési lehetőségeket ezek közelében húzódtak meg. Ha már így jártam gondolom felfordítom nekik a mihaszna „aljzat támasztékot”- és ők örömmel el is foglalták legelső ebből az anyagból ragasztott rejteküket.

A következő próbálkozásaim már komolyabbak voltak, és gondoltam  viszek bele egy kis dizájnt is- így született meg előbb ez a fajta „árnyékoló”:

 

....majd követte a még rafináltabbnak gondolt emez:

Megjegyzem, hogy hiába igyekszem bagatellizálni valahai munkámat ezek mind a mai napig aktívan használatban is vannak! Előszeretettel használom őket kisebb nevelőkben, vagy ívásra kitett corykhoz fedezéknek, és ma is megfelelőek…a ragasztás tart, a kinézet azért kicsikét megosztó, én tudom! ;) De képzelj el csak egy ilyenekből rakott sort a medencében némi anubiassal benőve- kérdezlek: betölti a funkciót?

Egészen pár hónappal ez előttig meg is voltam én békülve ezzel, azonban hozzám került „Böhönc” a fajtársaival egyetemben:

Ő persze korántsem akkora megalodon mint ahogy érzékeltetem, de éjjelenként kedvenc szórakozása volt hogy az utóbbi bújókát mintegy hálósipkát viselve a medencéjük csupasz alján tologassa. Előbb azt hittem alászorult(mert hogy ugye hátrafelé szűkül), de nem erről volt szó…élvezte a beste jószág! Aztán tettem nekik némi aljzatot, de ez a pompázatos Peckoltia srác akkor is igyekezett ezt a bújókát igazgatni- micsoda egy önfejű hal ez?!

Nem olvasóm- én voltam felületes, és szintén én nem voltam körültekintő! Ezért neked is ajánlom hogy halaidat nagyon jól ismerd meg, olvass utána szokásaiknak és endemikus előhelyükön való viselkedésüknek! Persze lehet általánosítani is: a coryk szeretnek rajokban bezsúfolódni egy-egy alkalmas résbe, fák alá, vagy üregekbe- míg tapasztalataim szerint a lorikáriák inkább egyesével foglalnak el egy nekik tetsző barlangocskát. Teszik ezt már egészen fiatalon is, de például az ancistrusoknál is megfigyelhető már fiatalkorban is a területért vívott játékos, ám igen lényegre törő harc! Egész egyszerűen nem állhatják egymás társaságát, és főleg a hímek ilyen harciasak. Nekünk akvaristáknak ez persze szemet gyönyörködtető úszófeszítéseket, lökdösődéseket jelent- de a magam részéről megelégszem azzal az élvezettel amit etetéskor vívnak. Azt gondolom ha pihenésről van szó hadd találja meg mindenki a maga helyét- ezért medencéikbe lényegesen több rejtőzési lehetőséget biztosítok mint amit egyedszámuk követelne. Erre is visszatérünk majd a második részben…

Mivel adott volt hát a fantasztikusan barátságos anyag, ragasztó is csak van itthon mindig, így nem volt más dolgom mint nekik pár „odút” ragasztani! Sejtésem sem volt azonban hogy mekkora méret az amit szeretnének kisajátítani, ezért több méretben készítettem el a következő kis berendezési tárgyat:

Na nem egy nagy pukkanás ez kérem, de ha láttátok volna hogy a fent említett hal és társai milyen örömmel foglalták el, magatok is azonnal flexet ragadnátok!

Ragadjunk is- daraboljuk ezt a régi  tetőfedő anyagot kedvünkre, persze mindenkori halaink méreteit, és szükségleteiket figyelembe véve! Bízom benne hogy aki ilyen halakat tart az megfelelő méretű akváriumban is teszi ezt- így nem jelent gondot a testes barlangok rejtése sem. Pár segédméretet adok csak meg, valójában jövőre még magam is finomítani fogom ezeket.

Én tehát jellemzően 150mm belső hosszúságú, és szintén belméreteket említve 6x6,5x5, és 4x4 centiméteres odúkat készítettem nekik. Ha jobban megfigyeled van azért egy olyan is ami ettől hosszabb- ő 200mm hosszú- de úgy érzem a 15-18centi hossz ehhez a méretű halhoz később is megfelelő lesz!

Persze eddig semmi kacifánt- de hogy fogom én ellenőrizni ha ők ikrát raknának, netán mit teszek ha el is akarom venni tőlük azokat? Itt jött be a képbe egy akkora gigantikus könyv olvasása, mely teljesen megváltoztatta az „ellesekhez” fűződő viszonyomat: Ingo Seidel:Harnischwelszuht c. műve nekem igazi kincs! Sosem fogom megérteni hogy a hazai könyvpiac miért nem olyan pezsgő mint a külföldi-pontosabban tudom is. Ez azonban off a blogban is- csupán sajnálkozom(Ti pedig szerezzétek meg a könyvet!).

Nos van ebben a könyvben olyan csodás barlang, aminek a fedele leemelhető -Namiba Aqua- ez adta a hitvány másolásra való inspiráció. El kell ismernem: nem lett volna rávaló, de némi barkácsolással azért célt érhetek ;)

Ha szeretnétek ti is hasonlót, akkor nincs más tennivaló mint ledarabolni a zsindelyt, lecsiszolni, és már ragaszthatjuk is.

 

A fenti képen figyeld meg kérlek a két kis kb. egy centi szélességű „sínt” is, ezek hivatottak meggátolni azt hogy halaink lerúghassák a tetőt. Viszont ennek segítségével még azt a trükköt is bevethetjük hogy kissé kijjebb húzzuk a fedezékről- így ha halaink inkább az átfolyó sodrást szeretik az is biztosítható ;) Szentelj figyelmet a kék nyilakra is, ezek a hátlap magasságát mutatják.(mikor felteszem a tetőt szépen színelni fog ,ugyanakkor nem engedi hátrafelé lecsúszni azt).

Nem véletlenül van a képen a sarokcsiszoló, hiszen ez még csak előgyártmány. Semmi szükség ugyanis ekkora bumszli sínekre, ezeket vissza kell vágni szépen 45 fokban, és méretileg is optimalizálva. E képen mutatom mit tartanék követendőnek :

Tehát megfigyelhető a kis vezető sínek elmunkálása, az élek letörése is. Sajnos van ahol nekem kisé hullámosra sikeredett(jobb szélső tető), de azt gondolom a funkcionalitást ez nem fogja zavarni.

Ezzel a csiszolással kapcsolatosan van viszont egy nagyon fontos észrevételem: amint a legyezőtárcsával a sziloplaszthoz érsz, tapasztalni fogod hogy „nem viszi”! Ugyanakkor a gép is nagyobb erejű fogást igényel, tehát óvatosan haladj olyan felületen ahol kitüremkedő ragasztót is meg kell munkálnod!

Ha már tetőfedő anyagoknál járunk ki ne hagyjuk az úgynevezett „kupákat” sem! Ezek azok a szintén kerámia anyagú alapanyagok melyekből pofonegyszerű darabolással készíthetünk kissé más formavilágú fedezékeket. Az ismertetett vágási technikával problémamentesen fogtok boldogulni, nekem elegendő ha pár inspiráló képet mutatok:

Itt semmi egyébről nincs szó mint a megfelelő méret ledarabolása, a bordák eltűntetése, és némi felületi struktúraképzés…

Szeretem a durvább megjelenést a nagyobb kiterjedésű felületeken, ez magyarázza hogy például ezt nem finoman csiszoltam le, hanem a gyémántkoronggal végeztem, meglehetősen gyorsan végighúzva annak oldalát a paláston:

Ezt a későbbiekben nyilván bevonja majd némi barátságos alga, de addig is gyönyörködhetek a vörös terrakotta színben, és a felületben.

Folytassuk a témát egy villámgyorsan elkészíthető elsősorban kisebb és vékonyabb lorikáriáknak készíthető  csővel- ez valójában két anyag „házassága”.

Műanyag csövek: semmi egyébre ne gondoljatok most, mint a cseh emelőknél is járatos Műa.II. csövekre! Ezek igen olcsón beszerezhetőek a kereskedelemben(60-100Ft/m ), velük problémamentesen bánhatunk. Én a 16-20-25-30 mm-es csöveket használtam, bár a képeken csak a kisebbek láthatóak majd. Kiemelten gondolnám megemlíteni a 16-20-as csöveket, ezeknek a lorcsiknak az ikráztatáshoz bőven elegendőek… a nagyobban nem is igen szeretnek lenni.

Mivel azonban a cső maga igen könnyű, megoldandó problémaként jelentkezett azok aljzaton való rögzítése, mégpedig a sodrásban megfelelően le is „horgonyozva” őket! Vannak akik bevonattal érik ezt el, ezt esztétikai szempontokból is ajánlom ha nem kifejezetten csak tenyésztő medencékbe szánjuk őket. Ez esetben mindösszesen csak olyan anyagot kell találni ami a ragasztóhoz hasonlóan nem enged ki semmi károsat, és jó kötést ad a műanyag/bevonat viszonylatban is.

Én a világon semmit nem tettem, mint hogy alájuk ragasztottam egy kis szeletke zsindelydarabot:

Ugye látod: a nyíl azt a felületet mutatja ahol a sok ragasztó némileg „meghúzta” a csövet, egyszersmind immár a cserépdarabkához is kötve őt.

Hmm..igen ám, de a Vinilfix amit a csövekhez használok(figyelem FBS nem jó a műanyaghoz!) az maximum felületi tapadásként köthetne rá a kerámiára, tehát „csalni kell”- és itt jön el az alkalmazása a „ragasztó szegecsnek” ;) Készíts apró furatot a kerámiába sima vídiás fúróval ütés nélkül, ennek elegendő 3-4 mm-es fúrószár is. Aztán ugyanebbe a furatba képezz ki egy nagyobb fúróval ún. „anzacot”(lépcsőt, vállat), így már kész is vagy! Én sajnos gyorsabban dolgoztam mint fényképeztem, de egy elhibázott ragasztást azért találtam szerencsére, így meg tudom ezt a lépcsős furatot mutatni neked:

Ahová a nyíl mutat oda fókuszálj kérlek! Amint ez a furat kész, rágumizod megfelelő pozícióban  a sorjamentes  és megmosott-megszárított csöveket, és nem is maradt más hátra mint a ragasztóval való kitöltés:

Másnap reggelre ez a ragasztó szépen átkeményedik, és ha zavaróan elmaszatoltad a ragasztót mint én is akkor még megfuttatod rajta a csiszolót…kész!

Ugyan ilyen módszerrel készíthető el a csoportos cső is, itt mindössze egyetlen egy cső kell hogy hozzá legyen ragasztva a kerámia lapocskához, aztán a csöveket egymáshoz már probléma mentesen ragaszthatod! Ha erősebbet szeretnél persze mindegyik alapon fekvőt is ragaszthatsz a „ragasztó szegecs” segítségével, vannak olyan példányaim melyek évek óta bírják a használatot.

Az alanti képen megszemlélhető a csövek egymáshoz való ragasztása, és még valami a homályos háttérben jobb kézről: figyeld meg hogy ilyen csoportos csőnél én elcsúsztatom a bejáratokat egymástól. Ezzel is egy kis pluszt szeretnék adni nekik, hogy még jobban elszeparálva, még inkább elkülönülve érezhessék magukat! :)

Végül elérkeztünk a legtöbb munkát adó, de nekem leginkább tetsző loricaria  barlangokhoz, ami nem más mint a tulajdonképpeni sittből menthető „szemét” újbóli felhasználása.

Kerámia falazó elemek: „blokkok”, téglák, stb. Nem merülnék én bele olyannyira ha szabadna javasolnom- rengeteg különböző kialakítású falazó elem létezik, ám egy dolog közös valamennyiben: a jobb hőszigetelést, a kisebb súlyt tartották szem előtt mikor bennük üregeket képeztek ki. És pontosan ezek kellenek most nekünk, a kis rések, a nagyobb üregek- hiszen halaink ezekben találnak majd oltalmat, netán ikrázó helyet is!

Miután elfogadtuk hogy a tulajdonképpeni „semmi” a célunk (az üreg!) már könnyű lesz elfogadnunk azt is hogy bátran eltekintsünk a külsőtől. Ha pedig nem számít a külső, akkor nem mindegy hogy hogy néz ki-ráadásul ingyen is van? Na ugye…hát fizessen a fene a téglákért, ha már sitt halmokba botlunk lépten-nyomon! ;)

Nnna- most már meg merem mutatni nektek azt az alapanyagot amiből én dolgoztam,és azt is hogy hol:

Hangos nevetést akarok kicsikarni belőletek, Gáborotok egy valódi „guberakirály”- esetleg csak nyitott szemű kreatív hobbitárs? Ebben a blogban ezt még nem fogjátok tudni eldönteni- de ígérem mire végére érek a következő részben ti is más véleménnyel lesztek az efféle dolgokról…

Nézzük már meg azokat a réseket, mert bár én akár most is láthatom, de titeket furdal a kíváncsiság (remélem).

Hoppá hogy az Isten áldja meg már az egész miskulanciáját, odanézz kollégám, hiszen itt egész halom loricaria odú vár arra hogy végre kiszabadítsuk, jól mondom? Elő azonnal a szerszámokkal ,de még mielőtt egyetlen koppintást is csinálnánk szemléljük meg a réseket hogy nincs – e esetleg lakójuk? Bizony hogy igen, az enyémben volt kettő darab éti csiga a tél elől elrejtőzve. Miután mindent kiszedtünk a blokk réseiből immár tervezhetjük is a dolgokat: mit honnan indulva fogunk csinálni, vannak esetleg olyan repedések melyek megkérdőjelezik a sikert stb.?

Igen- vannak repedések, ezeket meg kell szüntetni- elő a kalapácsot, most jött el az én időm! :D Imádom őket nah…a kis üvegezőtől a valódi ötkilós „hammer”-ig mindegyik a pincében várja hogy végre lesújthasson bárhová! Most azonban elegendő lesz nekünk egy kis visszafogott félkilós is, azzal is mindössze csak megkopogtatjuk a leválasztani szándékozott részt, és íme már folytathatjuk is:

A piros nyíl mutatja azt a szemszöget amit nekünk is követnünk kell: kukkantsunk bele megint alattomos repedéseket keresve! Nincs ilyen-nagyszerű, folytassuk hát a tervezést! A kék kis kijelölések megmutatják, hogy például ebből az anyagból hány darabot van esélyünk kimenteni? Én hetet számolok, de ti se keseredjetek el ha végül kevesebb sikeredik- van alapanyag bőven az illegális lerakatokban, vagy végső soron igen, venni is lehet.

Állítsuk talpára a blokkunkat, és kezdjünk neki az aranybányászatnak- nem túlzok én kérem, minden egyes darab megmentett forintokat jelent a hobbikasszában!;) Ti is így nézzetek az alapanyagokra ha kérhetem-  nem ciki, nem  zsugoriság! Amit megtakarítunk ezeken, azt bátran elkölthetjük minőségi eleségekre például.;)

Nos ha már itt a kalapács a kezünkben akkor a szemüveget se feledjük feltenni, és óvatosan kopogtatva a kalapács speciális sarkával kezdjünk neki a kibontásnak:

Csak könnyedén, nem kell itt nagyokat ütni! Szépen centinként átszakítjuk a válaszfalakat előbb az egyik, majd mindkét oldalon- közben kérlek valóban használd a szemüveget, mert pattogzik a leváló szilánkok serege keményen!

Nézd, itt már mindkettő oldalt végigtörögettem:

Miközben ezt csinálod úgy irányítsd a kalapácsütéseket, hogy a  majdani munkadarab felé minél kevesebb erőt közvetíts- gyenge anyag ez, sajnos nem kell úgy „pőrölni” mint a vasat (hej pedig de szeretem zúzni! :D ) . Na félre az oktalan rombolással, itt pillanatokon belül leválik a legelső odúnk!

Ugye mondtam hogy számítanak a mikrorepedések is, és hogy fontosnak gondolom a majdani bújóka mechanikai védelmét? Hogy minél kisebb erő érje ezt nem szabad már oldalról megütni, hiszen innentől már nem masszív építőanyag hanem csak egy kerámia csövecske! Ha te is kissé bátortalan vagy még akkor megmutatom neked hogy lehet kíméletesen elválasztani őt, nézd csak:

Kis átmérőjű furatsor eléggé sűrűn, és egyvonalban- ha most megfeszíted a kék nyilak vonalában feltámasztott vésővel okkal reménykedsz a sikerben!

Hoppá:

Ez egy darab lesz majd- de hát sok kellene nekünk igazam van? Ha úgy gondoljuk hogy a sarokcsiszolóval könnyebb/gyorsabb a meló bátran használjuk őt is:

Szép-szép, de izé…ez nagyon porzik, meg minek fogyasszam az áramot megint ha még úgyis kell? Igazság szerint írhatnám most azt, hogy úgy ejtsük meg a vágásokat hogy később már ne kelljen ismét vágni- de magam sem tudtam kielégítően kivitelezni, mert nem láttam hol halad a tárcsa orra. Tehát megint elő a „szerelmes” kalapácsomat, és szép akkurátusan kopogtassunk hát  szomszédunk figyelő tekintete előtt.(Tegyünk úgy mintha nem vennénk észre mennyire érdeklődik, aztán egy kávészünetben magyarázzuk el neki lehetőleg sok latin névvel hogy mit csinálunk..mi akvaristák tartsunk össze! ;) )

Ha kellő módon körültekintően végezzük a munkát, szépen haladunk is! Mire elfogy az alapanyag már hűs halomban várakoznak a kibontott csövecskék, íme:

Jaj, ezek ilyen rondák? Igen, valami gond van kérlek? Ne siess már előre annyira na…itt a következő fázis, mikor is a flex- el végre levágjuk a kilógó „off” darabokat róla, és ezt fogjuk látni:

Lassan kezdi úgymond „megérni” a munka ugye? Igen, anyagi értelemben is…

Itt a fenti képen már a levágott szélű, mindössze csiszolásra váró darabokat szemlélhetitek. Fontos viszont hogy mikor ezeket levágjuk a lehető legkevesebb felesleget hagyjuk rajta, ugyanis a csiszolás az fárasztóbb- esetleg ha jónak gondoljátok a gyémántos koronggal előnagyolhatjátok a felületet.

Tulajdonképpen mostani mondandóm végéhez közelítvén csak egyet mondhatok nektek: sok munka, de van értelme! Véleményt még ne alkossatok, hiszen majd csak akkor tudjátok meg hogy mennyire volt ez hasznos mikor elkezditek használni, halaitok birtokba veszik őket, és esetleg a növények is szép élő keretet adnak mindahhoz amiről egy akvárium szól. Ezen írásomban csak pár ötlettel szerettem volna szolgálni, egyszersmind tisztelgek az elődök előtt…nem volt ugyanis mindig olyan Kánaán a kereskedelemben mint mostanság, rengeteget barkácsoltunk egykoron. Most úgy néz ki páran megint erre kényszerülünk, mert az anyagiak ugye- de halaink nem várnak, nekik meg kell adnunk mindazt a jót amit csak tudunk- sőt, egy kicsit még többet is!

Picit „rápihenek” most erre a témára, de rövidesen egy újabb írásban foglalom össze mindazt ami bennem van még mint megosztandó gondolat. Megköszönöm ha csak kicsit is érdeklődéssel olvastál, és jó szívvel ajánlom valamennyiőtöknek a tervezgetést.

Tisztelettel:Gábor

Ui.: befejeződött a durva munka, takarítsunk hát össze. Húzódjunk le a jó meleg pincébe vagy sufniba, és csiszolgassuk át kézzel is az elkészült kis remekeket…tervezgessünk, jelöljük ki a céljainkat! Sok sikert, és balesetmentes munkavégzést!