Meglepődsz ugye kolléga?Azt gondolom nagyon ideje egy olyan blognak is, mely kicsit a múltba húz vissza minket-egy olyan írás mely a címéből eredeztethetően akár megtévesztő is lehet-előbb ezt tisztázzuk!
Nos lehet akár egy materializálódott eszközre is gondolni ha ezt a "szedőt" emlegetjük ( a blogban lesz szerencsém megmutatni is! ) de itt elsősorban nem a szerszámról,hanem magáról az emberről lesz szó-arról aki megszedte nekünk a tubinkat,aki hosszú éveken át ebből élt,és aki-mint olvasni fogjátok a mai napig ennek hatása alatt áll....engem is magával ragadott!
Egészen rendhagyó módon e blogom írása közben zenét hallgatok...Daniel Waples hang játéka/itt az eszköz neve a hang/ egészen lenyűgöz-ha meg szeretnéd tapasztalni ezt a fajta meditatív állapotot jó szívvel ajánlom hangulat csinálónak a fent nevezett fiatalember zenéjét-a YT-n megtalálod.....
Egyfajta álom volt az mi velem
megtörtént a nyáron-kín keservesen végül is regisztráltam a legismertebb
közösségi portálon,és ellenérzéseimmel telve megtapasztalhattam a jó és rossz
oldalait is ennek. A rosszat feledem-
igyekszem- a jót viszont nem tudom csak a szerencsémnek köszönni...
Ismertek-jól tudjátok hogy kisgyermek korom óta szenvedélyem minden ami a vízzel kapcsolatos-az élő eleségek örökös kutatása, tenyésztése is e körbe tartozik! Már mesélgettem néhányótoknak a valahai nagy kánaánról - mikor még a hozzám közel eső folyóban a Sajóban is megtalálható volt a Tubifex tubifex. Egykor ez "csinálta" a hobbit,a legfontosabb alapeleség volt minden halunk számára.
Én mindent meg is tettem azért hogy megszerezzem nekik, hol üzletben vettem, hol magam szedtem anyukám tésztaszűrőjével- ám nem volt közel a Sajó biciklivel! Később édesapámat nyaggattam állandóan azzal hogy vigyen el autóval a tőlünk 50 kilométere lévő lelőhelyre...
Volt hogy "rejtélyes embereket" is láttam a part egy távoli szegletében-agyonfáradtan, mocskosan álltak a víz szélén, és rakosgatták vödreiket. No..hát mit csinálnak ezek itt a fekete víz partján, miben ténykednek? Mondanom sem kell hogy nem túlzó az akkori vízre nézve a jelzőm- szó szerint olyan fekete és koszos volt az kérem, hogy tíz centiméternyire belemerített tenyerünkből már egy folt sem látszott! A Sajó a határon túlról is magával hozta a szlovák (akkor még csehszlovák! ) gyárak szennyét, a papírgyárak, bőripar hulladékát, és a kommunális szennyvizek nagy részét is bizony. A magyar oldalon is minden lakott település beleöntötte mocskát- különösképpen a nagyobb városok felől jövő kisebb vízfolyások, vagy egyenesen a szennyvíztelepek "segedelmével".
Ózd, Putnok, Kazincbarcika, Miskolc-így vonult lefelé a sok szenny, míg végül belesimulhatott a Tisza szőke vizébe ez a mocsadékos és büdös meggyalázott folyó. Én imádtam mindig is a vizet, úszni magamtól tanultam meg, 9-10 évesen már a héti tóban merülgettem szüleim nagy kiabálása ellenére. Ők a parton voltak, így azt csináltam amit csak akartam-a víz az enyém volt! De ez a folyó számomra olyan rendkívül félelmetes és iszonytató is volt, hogy irtóztam még a gondolatától is hogy beleessek. Féltem tőle, nem tudtam milyen mély, sejtelmem sem volt semmiről sem.
Honnan tudjam mi rejlik a fekete mélységben, hogy merészkedhetnék e vízbe? Erről szó sem lehetett-viszont volt egy erő mely iszonyatom leküzdésére ösztökélt! A víz szélén ugyanis a belátható mélységek felé húzódva vörös szőnyegként nyújtózkodott a tubifex szőnyeg...ezt meg halaim olyan hévvel fogyasztották, hogy nem tehettem mást!
Nos- emlegettem a néhai találkozást "furcsa" emberekkel-egyszer meg is mertem kérdezni tőlük, hogy ők mit csinálnak éppen?" Tubifexet szedünk fiam...mi is, csak mi nagyobb mennyiségben mint te, mert mi visszük az üzletekbe. Na gyere, vegyél ki magadnak, még beleesel a Sajóba!" Ez volt hát az indíttatásom-a lökés, mely egész életemre meghatározta vonzódásomat a vízparti emberek iránt, a hobbi iránt, és a tubifexek irányában.
Szóljon hát e blogom azokról az emberekről akik hajdanán maguk voltak a "tubifex szedők", akik révén elérhető közelségbe - az üzletekbe- kerülhetett ez a halak számára ínyenc csemege, maga a tubifex nevű kis féreg. Persze szóljon erről a blogom, de ki beszéljen benne? Én? Nem..én csak amatőrködtem - hogy ne mondjam bénáztam - ott a parton, számból hiteltelen lenne mindaz amit elmondanék. Első kézből kell információhoz jutnom, keresnem kell egy olyan embert aki ezt valaha csinálta!Eddig ez rendben is van- de hol keressem, kit zavarjak azzal a gondolatommal hogy erről beszélni kellene, ezt szeretném ha tudnák a mai halas hobbi tagjai is?
Itt jön képbe a fent emlegetett közösségi oldal szerepe: alig pár hónappal a regisztrációm után rátaláltam egy úrra aki díszhalak tenyésztésével foglalkozott, sőt manapság is "csinálja" még egy kis kihagyás után. Megfelelő tiszteletet tanúsítva szóba is elegyedtünk- már ha az interaktív chat és skype beszélgetést lehet személyesnek nevezni. Ez volt az az időszak amikor ölembe hullott a rég vágyott szerencse: az úr valaha maga is egyike volt a tubifex gyűjtőknek! Sőt-mi az hogy! Igen komolyan csinálta hosszú ideig- hát ezt meg kell írnom!
Mire megkezdődött a tanév már mi is többször beszéltünk a témáról, és felvetettem neki a témát: szeretném ha írhatnék az ő részvételével egy amolyan "riportot"...azonnal támogatott! Kitaláltuk, hogy én kérdezzek csak nyugodtan, ő megírja rá a válaszokat amint ideje engedi, én pedig megszerkeszthetem a cikket. Teltek a napok, beszéltünk is, de nem nagyon jött a válaszlevél- elkedvetlenedtem. Meg kellett értenem hogy neki is sok munkája van, hogy nem is mai gyerek már-és talán meg is gondolta magát időközben. Bár agyamban tökéletes tisztasággal felidézhettem a beszélgetéseinket, úgy döntöttem nem írok emlékezetből (sportszerűtlen lenne nélküle írni egy cikket az ő valahai életformájáról) így lezártam a témát magamban. Nem-nem éreztem csalódást: én pontosan ismerem /csak azt hiszem!/ a díszhaltenyésztők világát, tudom hogy erővel, szemtelenkedéssel sokra nem mennék, és a gyomrom sem bírná. Elkönyveltem hát magamban: ebből nem blog lesz, hanem emlék-mégiscsak sikerült beszélgetnem egy valahai nagy "szedővel", ez is komoly nekem!
A minap éppen panaszkodtam neki, hogy nem sikerült vennem tubit a boltban- sőt nem is kecsegtetnek már reménnyel sem- ő is jelezte hogy neki sem sikerült. Szó-szót követett, és egyszer csak előhozta a témát...a blogot! Én itt pironkodtam a monitor előtt: hogy lehettem ekkora buta, hogy ilyen témát hozok fel neki, mármint a tubi beszerzést? Ejj...nem lett volna szabad, mert íme most itt mondja nekem a privát ablakban hogy miért nem írt még választ. Szégyellem magam ( ezt azonnal el is mondtam neki) és tudom hogy soha nem fogja elhinni, de szavamra mondom nem akartam már ezt a témát érinteni..főleg nem úgy hogy még az életben nem volt szerencsém kezet rázni élőben vele. Igazság szerint rettenet könnyű haverkodni a neten-de borzalmasan nehéz a másik féllel megismertetni magunkat, emberi valónkat.
A kolléga azonban már nem tágított: akar róla beszélni! Én mondtam neki hogy de hiszen már beszéltünk erről, igazán nem akarom zavarni, emlékszem! Nem, nem arról van szó- ő szeretné ha készülne ilyen írás, ő már előkutatta a régi feljegyzésekkel teli füzetkéit is, több száz képet átbogarászott...csináljuk meg! E pillanatban értettem meg hogy miről van szó, és hogy milyen jól is tettem hogy nem presszionáltam a dolgot neki : ennek az embernek az életéről, a valahai pénzkeresetéről, sőt a nagyon mélyen gyökerező szenvedélyes szeretetéről van szó- nemcsak arról hogy begyűjtötte a tubit meg eladta! Megértettem hogy kemény élete van mostanság is (ismerem a napirendjét) tudom hogy talán erő sem annyi van már mint hajdanán- de szívesen mesél, nagyon szívesen mondja el a dolgokat!
Ezért gondoltam azt, hogy hát beszélgessünk csak, de nagyon szeretném szó szerint őt idézni! Mindketten "rápattantunk" a témára- a mai technika már csodákra képes! Le is töltöttünk egy olyan kis programot mely a Skype beszélgetést rögzíti- de közös megdöbbenésünkre éppen ez év decemberétől a skype már nem támogatja ezt a felhasználást! :( Húú....de belevágtunk, és sikerült- több órányit beszélgettünk csapongva a témák között, és jókat nevettünk egymás hanggal is alátámasztott ügyetlenkedésén. Ő idősebb már-de a technikát jobban érti mint én- én pedig hálával adózom a nyugalmának, és töretlen kitartásának!
Itt van hát a hanganyag- sőt az ő megkezdett valahai válaszlevele is, számomra pedig maradt a megtisztelő feladat hogy cikké/riporttá/ gyúrjam össze mindezt! Olvassátok hát szeretettel így a téli nagy csendben Nagy József tubifex szedő visszaemlékezéseit-közel húsz éves távlatból.
Ismertek-jól tudjátok hogy kisgyermek korom óta szenvedélyem minden ami a vízzel kapcsolatos-az élő eleségek örökös kutatása, tenyésztése is e körbe tartozik! Már mesélgettem néhányótoknak a valahai nagy kánaánról - mikor még a hozzám közel eső folyóban a Sajóban is megtalálható volt a Tubifex tubifex. Egykor ez "csinálta" a hobbit,a legfontosabb alapeleség volt minden halunk számára.
Én mindent meg is tettem azért hogy megszerezzem nekik, hol üzletben vettem, hol magam szedtem anyukám tésztaszűrőjével- ám nem volt közel a Sajó biciklivel! Később édesapámat nyaggattam állandóan azzal hogy vigyen el autóval a tőlünk 50 kilométere lévő lelőhelyre...
Volt hogy "rejtélyes embereket" is láttam a part egy távoli szegletében-agyonfáradtan, mocskosan álltak a víz szélén, és rakosgatták vödreiket. No..hát mit csinálnak ezek itt a fekete víz partján, miben ténykednek? Mondanom sem kell hogy nem túlzó az akkori vízre nézve a jelzőm- szó szerint olyan fekete és koszos volt az kérem, hogy tíz centiméternyire belemerített tenyerünkből már egy folt sem látszott! A Sajó a határon túlról is magával hozta a szlovák (akkor még csehszlovák! ) gyárak szennyét, a papírgyárak, bőripar hulladékát, és a kommunális szennyvizek nagy részét is bizony. A magyar oldalon is minden lakott település beleöntötte mocskát- különösképpen a nagyobb városok felől jövő kisebb vízfolyások, vagy egyenesen a szennyvíztelepek "segedelmével".
Ózd, Putnok, Kazincbarcika, Miskolc-így vonult lefelé a sok szenny, míg végül belesimulhatott a Tisza szőke vizébe ez a mocsadékos és büdös meggyalázott folyó. Én imádtam mindig is a vizet, úszni magamtól tanultam meg, 9-10 évesen már a héti tóban merülgettem szüleim nagy kiabálása ellenére. Ők a parton voltak, így azt csináltam amit csak akartam-a víz az enyém volt! De ez a folyó számomra olyan rendkívül félelmetes és iszonytató is volt, hogy irtóztam még a gondolatától is hogy beleessek. Féltem tőle, nem tudtam milyen mély, sejtelmem sem volt semmiről sem.
Honnan tudjam mi rejlik a fekete mélységben, hogy merészkedhetnék e vízbe? Erről szó sem lehetett-viszont volt egy erő mely iszonyatom leküzdésére ösztökélt! A víz szélén ugyanis a belátható mélységek felé húzódva vörös szőnyegként nyújtózkodott a tubifex szőnyeg...ezt meg halaim olyan hévvel fogyasztották, hogy nem tehettem mást!
Nos- emlegettem a néhai találkozást "furcsa" emberekkel-egyszer meg is mertem kérdezni tőlük, hogy ők mit csinálnak éppen?" Tubifexet szedünk fiam...mi is, csak mi nagyobb mennyiségben mint te, mert mi visszük az üzletekbe. Na gyere, vegyél ki magadnak, még beleesel a Sajóba!" Ez volt hát az indíttatásom-a lökés, mely egész életemre meghatározta vonzódásomat a vízparti emberek iránt, a hobbi iránt, és a tubifexek irányában.
Szóljon hát e blogom azokról az emberekről akik hajdanán maguk voltak a "tubifex szedők", akik révén elérhető közelségbe - az üzletekbe- kerülhetett ez a halak számára ínyenc csemege, maga a tubifex nevű kis féreg. Persze szóljon erről a blogom, de ki beszéljen benne? Én? Nem..én csak amatőrködtem - hogy ne mondjam bénáztam - ott a parton, számból hiteltelen lenne mindaz amit elmondanék. Első kézből kell információhoz jutnom, keresnem kell egy olyan embert aki ezt valaha csinálta!Eddig ez rendben is van- de hol keressem, kit zavarjak azzal a gondolatommal hogy erről beszélni kellene, ezt szeretném ha tudnák a mai halas hobbi tagjai is?
Itt jön képbe a fent emlegetett közösségi oldal szerepe: alig pár hónappal a regisztrációm után rátaláltam egy úrra aki díszhalak tenyésztésével foglalkozott, sőt manapság is "csinálja" még egy kis kihagyás után. Megfelelő tiszteletet tanúsítva szóba is elegyedtünk- már ha az interaktív chat és skype beszélgetést lehet személyesnek nevezni. Ez volt az az időszak amikor ölembe hullott a rég vágyott szerencse: az úr valaha maga is egyike volt a tubifex gyűjtőknek! Sőt-mi az hogy! Igen komolyan csinálta hosszú ideig- hát ezt meg kell írnom!
Mire megkezdődött a tanév már mi is többször beszéltünk a témáról, és felvetettem neki a témát: szeretném ha írhatnék az ő részvételével egy amolyan "riportot"...azonnal támogatott! Kitaláltuk, hogy én kérdezzek csak nyugodtan, ő megírja rá a válaszokat amint ideje engedi, én pedig megszerkeszthetem a cikket. Teltek a napok, beszéltünk is, de nem nagyon jött a válaszlevél- elkedvetlenedtem. Meg kellett értenem hogy neki is sok munkája van, hogy nem is mai gyerek már-és talán meg is gondolta magát időközben. Bár agyamban tökéletes tisztasággal felidézhettem a beszélgetéseinket, úgy döntöttem nem írok emlékezetből (sportszerűtlen lenne nélküle írni egy cikket az ő valahai életformájáról) így lezártam a témát magamban. Nem-nem éreztem csalódást: én pontosan ismerem /csak azt hiszem!/ a díszhaltenyésztők világát, tudom hogy erővel, szemtelenkedéssel sokra nem mennék, és a gyomrom sem bírná. Elkönyveltem hát magamban: ebből nem blog lesz, hanem emlék-mégiscsak sikerült beszélgetnem egy valahai nagy "szedővel", ez is komoly nekem!
A minap éppen panaszkodtam neki, hogy nem sikerült vennem tubit a boltban- sőt nem is kecsegtetnek már reménnyel sem- ő is jelezte hogy neki sem sikerült. Szó-szót követett, és egyszer csak előhozta a témát...a blogot! Én itt pironkodtam a monitor előtt: hogy lehettem ekkora buta, hogy ilyen témát hozok fel neki, mármint a tubi beszerzést? Ejj...nem lett volna szabad, mert íme most itt mondja nekem a privát ablakban hogy miért nem írt még választ. Szégyellem magam ( ezt azonnal el is mondtam neki) és tudom hogy soha nem fogja elhinni, de szavamra mondom nem akartam már ezt a témát érinteni..főleg nem úgy hogy még az életben nem volt szerencsém kezet rázni élőben vele. Igazság szerint rettenet könnyű haverkodni a neten-de borzalmasan nehéz a másik féllel megismertetni magunkat, emberi valónkat.
A kolléga azonban már nem tágított: akar róla beszélni! Én mondtam neki hogy de hiszen már beszéltünk erről, igazán nem akarom zavarni, emlékszem! Nem, nem arról van szó- ő szeretné ha készülne ilyen írás, ő már előkutatta a régi feljegyzésekkel teli füzetkéit is, több száz képet átbogarászott...csináljuk meg! E pillanatban értettem meg hogy miről van szó, és hogy milyen jól is tettem hogy nem presszionáltam a dolgot neki : ennek az embernek az életéről, a valahai pénzkeresetéről, sőt a nagyon mélyen gyökerező szenvedélyes szeretetéről van szó- nemcsak arról hogy begyűjtötte a tubit meg eladta! Megértettem hogy kemény élete van mostanság is (ismerem a napirendjét) tudom hogy talán erő sem annyi van már mint hajdanán- de szívesen mesél, nagyon szívesen mondja el a dolgokat!
Ezért gondoltam azt, hogy hát beszélgessünk csak, de nagyon szeretném szó szerint őt idézni! Mindketten "rápattantunk" a témára- a mai technika már csodákra képes! Le is töltöttünk egy olyan kis programot mely a Skype beszélgetést rögzíti- de közös megdöbbenésünkre éppen ez év decemberétől a skype már nem támogatja ezt a felhasználást! :( Húú....de belevágtunk, és sikerült- több órányit beszélgettünk csapongva a témák között, és jókat nevettünk egymás hanggal is alátámasztott ügyetlenkedésén. Ő idősebb már-de a technikát jobban érti mint én- én pedig hálával adózom a nyugalmának, és töretlen kitartásának!
Itt van hát a hanganyag- sőt az ő megkezdett valahai válaszlevele is, számomra pedig maradt a megtisztelő feladat hogy cikké/riporttá/ gyúrjam össze mindezt! Olvassátok hát szeretettel így a téli nagy csendben Nagy József tubifex szedő visszaemlékezéseit-közel húsz éves távlatból.
Józsikám, hogy is volt, hogy
kezdődött ez a dolog, hogy lettél érintett a témában?
Sorozatos véletlenek folytán. Előzménye természetesen, hogy akvarista lettem, amit meg kell írni "Hogyan lettem akvarista" címmel.
Sorozatos véletlenek folytán. Előzménye természetesen, hogy akvarista lettem, amit meg kell írni "Hogyan lettem akvarista" címmel.
Ahogyan a díszhal
szenvedélyemet, úgy a tubifexes karrieremet is az unokabátyámnak köszönhetem. Ő
is teljesen véletlenül csöppent ebbe az iparágba. Gyerekkorunkban
természetesen mi is gyűjtöttünk leves szűrővel a perecesi Pecében nyáron pár
deci tubifexet, sőt láttuk Bódis Gyulát, a tenyésztőt a Szinvában tubifexet mosni,
de ki gondolta volna, hogy ezt iparszerűen is lehet.
Szóval Fortuna először az
unokabátyámat környékezte meg. A
miskolci KIPSZER telephelyén dolgozott mint lakatos, amikor 1977-ben egy szép
napon megjelent a telepvezető (Kovács .) sógora, embereket kért a rokontól,
merthogy a Szászhalombattai Temperáltvízű Halgazdaságba lehetne vinni másfél
mázsa tubifexet. Jenő bátyám rögtön
jelentkezett és még aznap eldöntötte, hogy ő bizony erre a pályára lép.
Szervezett magának az utcából egy társat akinek volt egy rozzant Wartburgja.
Kellett szerezni üzleteket ahová szállítanak és megkezdte 1994-ig tartó ádáz
háborúját a tubifex és az egészsége ellen ami a halálba vezetett.
1978-ban én is elkezdtem
"komolyabban" halazni, anyám konyhájába bezsúfoltam 6 akváriumot
dexion polcokon. Természetesen a bátyám adta hozzá a tubifexet, merthogy a
Perecesen bérelt udvaron 20-30 liter mindig volt tejes ládákba pakolva,
folyóvíz alá téve. 1980-ban meg kellett állni a halazással, mert jött a nem
várt katonaság de '81-től újult erővel kezdtem a haltenyésztésbe. Továbbra is
ingyen kaptam a tubifexet, csakhogy egyre gyakrabban feledkezett meg a
túlhajszolt bátyám Perecesről a Lányi Ernő utcai lakásukba elvinni a halkaját,
ahol átvehettem tőle. '83-ban sok nagyétkű halat sikerült letenyészteni és
egyszer csak azzal szembesültem, hogy nekem kell a tubifex kérdést megoldani,
mert a bátyám rendszeresen (vagy módszeresen (?)) megfeledkezik a nekem ígért
adagról. Nem lehet ez olyan nagy dolog ha ő meg tudja csinálni, gondoltam és a
tettek mezejére léptem. A planktonháló helyére szúnyoghálóból készült zsákot
tettünk a keretre és egy fedeles vederrel és gumicsizmával felszerelkezve
felszálltunk az 1-es villamosra a nejemmel. A Tiszai pályaudvaron átszálltunk a
8-as buszra és irány a Sajó legközelebbi pontja. Kicsit ismerős volt a környék,
mert a nejemék iskolájának a gyakorlati telephelye az akkori Vízügy udvarán
volt, közvetlenül a Sajó gát lábánál. Átvágtunk a bozóton, bedobtam párszor a
kezdetleges hálóm és csodák csodája jött a tubifex. Nehéz volt mosni, mert nem
tudtam a rövid csizmával beállni a vízbe de csak-csak szedtem egy tízliteres
vederre való anyagot, amiről otthon derült ki, hogy 2 liter tiszta tubi van
benne. Hatalmas siker volt és óriási mázli, mert később kiderült hogy se előtte,
se utána százméterekre nincs megfelelő hely ahol lerakhatta volna a folyó az
iszapot. Pont belenyúltam abba a 20 méterbe ahol volt.
Az
1984-es év már saját autóval ( MHSZ-es Skoda 105-ös) és egy bolttal indult. Az
autónak örökké hálás leszek, a legmostohább, legkátyúsabb terepen sem hagyott
cserben, 10 évig szolgálta a szedés és szállítás nyűgét. Egyik bolt hozta a
másikat, s azon kaptam magam hogy nyakig benne vagyok a tubi-versenyben, amit
Miskolcon hatan-heten vívtunk. (Említsük meg a neveket: Tóth Jenő, Zselinszky
Ágoston, Lászka János, Nagy József, Szombati István, Ignácz László, Komor
Sándor) Én Mezőkövesd-Eger- Heves- Gyöngyös útvonalon szállítottam a Sajó
aranyát, valamint Kazincbarcika 1 boltját tudtam megcsípni. Miskolcot,
Barcikát, Ózdot az unokabátyám tartotta erősen.
/A fenti választ a kolléga levélben juttatta el hozzám, most pedig következik az a rész amit élőszóból én másolok ide nektek-igazából nem a teljes beszélgetésünk, mert akkor szerintem többen "szívgörcsöt kapnátok" a nevetéstől! :D Emberek,hogy nekem milyen tájszólásom van, és hogy mit össze tudok bénázni a hangrögzítés meg a mentett fájlok helyének megkeresése közben! Na, lényeg a lényeg: most kimegyek a hátsó teraszra, és kiröhögöm magam: jah, természetesen a tubis téma maradéktalanul, és sértetlenül meg is van! József baritonja a fülemben cseng- isteni így blogot írni!/
-Merre jártatok szedni, illetve hol találtátok a legjobb lelőhelyeket?
Hát ez nem volt ennyire egyszerű a kezdetekben-előbb ugye végigjártuk a Sajót hogy hol lehet egyáltalán esélyünk,hol számíthatunk jó eredményre! Mindkét partot bejártuk, az országhatártól a Tiszáig,hogy feltérképezzük a folyót...nekem volt még egy komoly,részletes térképem is a Sajóról a jobb eredmény reményében azt is tanulmányoztam.
-Nem lehetett kis munka, hiszen mindketten ismerjük az ártér sajátosságait!
Nem is volt! Ahogy mondom neked előbb egy Skodával, majd hosszú időn át egy Wartburggal jártunk. Később már csak egyedül.
Tudod azért nem lehet konkrét helyet mondani, mert ahogy a folyó vízszintje változott úgy változott az is hogy hol lehet jó tubis mezőt találni. Lehet hogy ahol hétfőn gyűjtöttem pár nap múlva már semmi iszap nem volt-a folyó elhordta, és máshol rakta le. Nagy általánosságban persze tudtuk hogy hol vannak olyan öblök, limányok ahol meg fogjuk őket találni. Ha egy ilyen helyen szerencsénk volt akár egyetlen délelőtt meg is szedhettük a heti szükségletet.
Képzeld volt olyan hogy egyszer kényszerből még a Szinván is gyűjtöttem- muszáj volt, mert a vevőket ki kellett szolgálni, és aki nem tette az kiesett szép lassan. Nem volt olyan hogy most hideg van, nem megyek- vagy hogy most nincs tubim, nem tudok szállítani!
A Szinva:
/A fenti választ a kolléga levélben juttatta el hozzám, most pedig következik az a rész amit élőszóból én másolok ide nektek-igazából nem a teljes beszélgetésünk, mert akkor szerintem többen "szívgörcsöt kapnátok" a nevetéstől! :D Emberek,hogy nekem milyen tájszólásom van, és hogy mit össze tudok bénázni a hangrögzítés meg a mentett fájlok helyének megkeresése közben! Na, lényeg a lényeg: most kimegyek a hátsó teraszra, és kiröhögöm magam: jah, természetesen a tubis téma maradéktalanul, és sértetlenül meg is van! József baritonja a fülemben cseng- isteni így blogot írni!/
-Merre jártatok szedni, illetve hol találtátok a legjobb lelőhelyeket?
Hát ez nem volt ennyire egyszerű a kezdetekben-előbb ugye végigjártuk a Sajót hogy hol lehet egyáltalán esélyünk,hol számíthatunk jó eredményre! Mindkét partot bejártuk, az országhatártól a Tiszáig,hogy feltérképezzük a folyót...nekem volt még egy komoly,részletes térképem is a Sajóról a jobb eredmény reményében azt is tanulmányoztam.
-Nem lehetett kis munka, hiszen mindketten ismerjük az ártér sajátosságait!
Nem is volt! Ahogy mondom neked előbb egy Skodával, majd hosszú időn át egy Wartburggal jártunk. Később már csak egyedül.
Tudod azért nem lehet konkrét helyet mondani, mert ahogy a folyó vízszintje változott úgy változott az is hogy hol lehet jó tubis mezőt találni. Lehet hogy ahol hétfőn gyűjtöttem pár nap múlva már semmi iszap nem volt-a folyó elhordta, és máshol rakta le. Nagy általánosságban persze tudtuk hogy hol vannak olyan öblök, limányok ahol meg fogjuk őket találni. Ha egy ilyen helyen szerencsénk volt akár egyetlen délelőtt meg is szedhettük a heti szükségletet.
Képzeld volt olyan hogy egyszer kényszerből még a Szinván is gyűjtöttem- muszáj volt, mert a vevőket ki kellett szolgálni, és aki nem tette az kiesett szép lassan. Nem volt olyan hogy most hideg van, nem megyek- vagy hogy most nincs tubim, nem tudok szállítani!
A Szinva:
A Pece:
Itt gyűjtöttem az első adag -pár deci-tubifexet 8 évesen, tésztaszűrővel. E kis patak jobb partján gyűjtöttünk,baloldalon a szénosztályozó gátja.
- Innen indultál hát- és is
mindenféle kis patakban megtaláltam anno őket! De hogy folytatódott- térjünk
vissza a Sajóra!
Igen, később már csak a Sajót jártuk. Volt hogy találkoztunk Dunántúlról jött szedőkkel is-a tubi nagy úr volt akkoriban, még szekszárdiakkal is összefutottunk! Jó helyek persze mindenfelé voltak a Sajón- én nagyon szerettem például a berentei erőmű mögötti részt-ott van egy csatorna ami az erőműbe viszi a vizet, az jó iszapos volt mindig is, mert a bukógáton elfolyik a Sajó többi vize- ez lassú folyású jó rész!
Egy saját képet mutatok nektek erről - merthogy a környék nekem sem ismeretlen ám..ne keresse Józsi, van itt kép nézd, erről a csatornáról van szó olvasóm:
Igen, később már csak a Sajót jártuk. Volt hogy találkoztunk Dunántúlról jött szedőkkel is-a tubi nagy úr volt akkoriban, még szekszárdiakkal is összefutottunk! Jó helyek persze mindenfelé voltak a Sajón- én nagyon szerettem például a berentei erőmű mögötti részt-ott van egy csatorna ami az erőműbe viszi a vizet, az jó iszapos volt mindig is, mert a bukógáton elfolyik a Sajó többi vize- ez lassú folyású jó rész!
Egy saját képet mutatok nektek erről - merthogy a környék nekem sem ismeretlen ám..ne keresse Józsi, van itt kép nézd, erről a csatornáról van szó olvasóm:
Na,hát erről is megmutatom én nektek a képet-itt látható az erőmű oldalán álló gát,ez biztosítja a megfelelően állandó vízszintet-fölötte hideg még a víz,azonban alatta/itt rögtön a bal szélen a lépcső alatt!/ meleg jön vissza több helyen is-egyébként ismert horgászvíz is a "melegág":
-József és följebb, lejjebb a
vízen hol szedtetek még?
Gábor az egész folyón-folyamatosan követni kellett a történéseket, mert.. de hát ezt már mondtam neked! Szedtünk a határ felé is-Sajópüspöki-, de lefelé Putnok, Sajókaza, szóval végigjártuk! De mondok neked példát még: Alsózsolcán például volt egy akkora örvény-visszaforgó- a Sajóban hogy annak a lerakott iszapjában gyűjtöttünk. Egy 50-80m széles nagy visszaforgót képzelj el!
-Ez akkoriban mondhatni jó üzletnek is számított ugye?
Hát hogyne- errefelé 7-8 család élt ebből , és nem is rosszul! Persze volt aki munka mellett csinálta, de volt aki főállásban mint én is. Volt például egy srác akinek mindössze egy üzlete volt Egerben a vár alatt, és megérte neki heti 5-6 liter tubit Egerbe bevinni.
-Hogy alakultak az árak- én már egyáltalán nem is emlékszem erre az időszakra!
Gábor egy kiló sertéskaraj volt kb. 120,-Ft, mi meg a boltoknak vittük a tubit 200, később 250,- forintért...hogy ők mennyiért adták azt nem tudom, csak azt hogy mindig kellett nekik a Sajó aranya! Viszont nem volt szabad kihagyni, mert akkor más szállítót kerestek- érthető!
-Ez a kezdetektől ilyen komolyan ment, vagy voltak néha fennakadások is?
Én '83 őszén kezdtem el szedni és '84-ben már üzleteknek szállítottunk! Volt persze olyan hogy megszorultunk..ugye a profiknak már bejáratott üzleteik voltak ahová fixen szállítottak, mi meg újak voltunk-nem tudtuk hová eladni! Képzeld el hogy megszedtünk 30-40 liter tubit, ott volt otthon, és nem tudtuk eladni- ekkor jött az ötlet hogy fel kellene vinni Pestre! Igen, de kit ismersz Pesten-hát a Zsilinszkyt /Isten nyugosztalja/...persze nem ismertük csak a nevét, de valahogy sikerült megszerezni a telefonszámát, és felhívtuk- mondta hogy persze vigyük csak átveszi! Jobb áron is tudtuk eladni mint itt, azt hiszem két ilyen szállítmányt is vittünk neki. (A második alkalommal megmutatta a tenyészetét is.)
Mikor kezdtem akkor 150,-Ft-ot kaptunk literenként, aztán gyorsan/1-2 éven belül felszökött 200-ra , és ezt hosszú időn át tartotta is! Én kilora /nem elírás-Józsi így mondja, én meg imádom az ízes beszédet- így írom hát!/adtam, mert mondtam hogy így egyszerűbb- ez nem folyadék, így korrektnek éreztem! Aki ellenőrizni akarta mondtam hogy egy mérleget be kell állítani, és meg kell mérni- így volt jó és el is fogadták.
József bátyánk valahai mérőedénye-saját bevallása szerint ezzel több tonna tubit mért át anno-csoda ha megőrizte az emlékek miatt?
Gábor az egész folyón-folyamatosan követni kellett a történéseket, mert.. de hát ezt már mondtam neked! Szedtünk a határ felé is-Sajópüspöki-, de lefelé Putnok, Sajókaza, szóval végigjártuk! De mondok neked példát még: Alsózsolcán például volt egy akkora örvény-visszaforgó- a Sajóban hogy annak a lerakott iszapjában gyűjtöttünk. Egy 50-80m széles nagy visszaforgót képzelj el!
-Ez akkoriban mondhatni jó üzletnek is számított ugye?
Hát hogyne- errefelé 7-8 család élt ebből , és nem is rosszul! Persze volt aki munka mellett csinálta, de volt aki főállásban mint én is. Volt például egy srác akinek mindössze egy üzlete volt Egerben a vár alatt, és megérte neki heti 5-6 liter tubit Egerbe bevinni.
-Hogy alakultak az árak- én már egyáltalán nem is emlékszem erre az időszakra!
Gábor egy kiló sertéskaraj volt kb. 120,-Ft, mi meg a boltoknak vittük a tubit 200, később 250,- forintért...hogy ők mennyiért adták azt nem tudom, csak azt hogy mindig kellett nekik a Sajó aranya! Viszont nem volt szabad kihagyni, mert akkor más szállítót kerestek- érthető!
-Ez a kezdetektől ilyen komolyan ment, vagy voltak néha fennakadások is?
Én '83 őszén kezdtem el szedni és '84-ben már üzleteknek szállítottunk! Volt persze olyan hogy megszorultunk..ugye a profiknak már bejáratott üzleteik voltak ahová fixen szállítottak, mi meg újak voltunk-nem tudtuk hová eladni! Képzeld el hogy megszedtünk 30-40 liter tubit, ott volt otthon, és nem tudtuk eladni- ekkor jött az ötlet hogy fel kellene vinni Pestre! Igen, de kit ismersz Pesten-hát a Zsilinszkyt /Isten nyugosztalja/...persze nem ismertük csak a nevét, de valahogy sikerült megszerezni a telefonszámát, és felhívtuk- mondta hogy persze vigyük csak átveszi! Jobb áron is tudtuk eladni mint itt, azt hiszem két ilyen szállítmányt is vittünk neki. (A második alkalommal megmutatta a tenyészetét is.)
Mikor kezdtem akkor 150,-Ft-ot kaptunk literenként, aztán gyorsan/1-2 éven belül felszökött 200-ra , és ezt hosszú időn át tartotta is! Én kilora /nem elírás-Józsi így mondja, én meg imádom az ízes beszédet- így írom hát!/adtam, mert mondtam hogy így egyszerűbb- ez nem folyadék, így korrektnek éreztem! Aki ellenőrizni akarta mondtam hogy egy mérleget be kell állítani, és meg kell mérni- így volt jó és el is fogadták.
József bátyánk valahai mérőedénye-saját bevallása szerint ezzel több tonna tubit mért át anno-csoda ha megőrizte az emlékek miatt?
Tudnivaló hogy 81-től már
halaztam és 86-tól már csak ebből és a tubiból éltem.'87-től lehetett kérni
ilyen engedélyt a tanácstól - egy A4-es fecnire gépeltek egy engedélyt itt a
faluban, és annyi. Persze kellett mindenfajta papír például tűzoltóság meg
hasonlók-de ugye úgy szólt hogy
díszhaltenyésztés, és eleséggyűjtés.
-Tehát ez vállalkozás volt már?
Igen, de ezt még oda sorolták hogy mezőgazdaság - például úgy nézett ki hogy a helyi Apeh szerint mivel a tubi haleledel még adókedvezmény is járt rá! Évi 500.000,-forintig nem is fizettünk rá adót - persze lehet hogy nem is tudták hogy ez díszhalnak megy, lehet hogy azt hitték másnak! De például már a debreceni szedőknél az ottani Apeh már adókötelesnek tartotta- szóval voltak ilyen furcsaságok is. Mi direkt kikértük a papírt hogy ez adómentes- akkor még nem is Apeh volt hanem valami más névvel ment ez. Én például a tubi után adót soha nem is fizettem- a halak után viszont már igen.
-Most ezt a tubifex szedést ezt hogy kell elképzelni- reggel elindultál nem tudom például hatkor, vagy minden nap mentél- hogy zajlott ez?
Nem, hát ez attól függött hogy hány üzletet tudtál elcsípni, mennyire voltál ügyes! Mondjuk elcsípni még hagyján- de megtartani! Itt ugye közel volt a Sajó, és a kereskedő nem bírta elviselni ha egy hétig te nem vittél neki,ilyenkor már kezdtek egerészni hogy kitől lehetne mégis venni stb., könnyen átpártoltak más gyűjtőkhöz, mert elég sokan szedték a tubit. Minden héten mondjuk hétfőn vagy ahogy meg volt beszélve le kellett szállítani az árút!
Ez úgy nézett ki hogy a környező boltoknál csináltam egy ilyen Mezőkövesd- Heves-Gyöngyös- Eger kört, és akkor ők le voltak tudva. De például Barcikán is azért érte meg egy boltot fenntartani, mert áradáskor a berentei erőmű mögötti rész -a csatorna- az nagyon jó volt, és akkor ott helyben már le is lehetett adni egy adag tubit.
Ha nagyon nagy áradás volt akkor bizony hetente 4-5 alkalommal is ki kellett menni hogy meg bírjam szedni az adagot, de olyan is volt hogy egyetlen alkalommal annyit tudtam szedni ami bőven elég volt. Ilyenkor csak heti egy napot dolgoztam ezzel. Ennyi idő alatt megvolt a kb. 35 liter tubi, és akkor ez elég volt a meglévő üzleteknek arra az időszakra.
Az első időszakban kb. egy évig nem volt autóm, ezért be kellett társulnom vagy társat kellett találnom. Aztán miután lett autóm már egyedül csináltam ezt a szedést, jóval nehezebb is volt! Nos ezt úgy kell elképzelni hogy vettünk egy alumínium rudat 6-8-10 méterest, arra egy háromszög alakú keretet felrögzítettünk és a háromszög elejére csináltunk ilyen fogazást..ez akadt be ugye aztán az iszapba .A háromszög alakú keretre egy hosszú-1.5-2m-anyagot szereltünk fel..nekem szúnyogháló volt rajta! Ezen azért átment a tubi egy része, de legalább könnyen ki lehetett mosni. A végét elkötöttük,és mikor megvolt benne az iszap akkor rúddal együtt rázni kellett hogy kijöjjön belőle az iszap nagy része. Na most a rúd vége a parton volt, de akkor is nehéz volt egyedül az egész...
Ide beszúrom a "tubimester" által készített egykori "tubiszedő" képét-ő azt mondja csúnya és avítt már- nekem ikonikusan értékesnek tűnik:
-Tehát ez vállalkozás volt már?
Igen, de ezt még oda sorolták hogy mezőgazdaság - például úgy nézett ki hogy a helyi Apeh szerint mivel a tubi haleledel még adókedvezmény is járt rá! Évi 500.000,-forintig nem is fizettünk rá adót - persze lehet hogy nem is tudták hogy ez díszhalnak megy, lehet hogy azt hitték másnak! De például már a debreceni szedőknél az ottani Apeh már adókötelesnek tartotta- szóval voltak ilyen furcsaságok is. Mi direkt kikértük a papírt hogy ez adómentes- akkor még nem is Apeh volt hanem valami más névvel ment ez. Én például a tubi után adót soha nem is fizettem- a halak után viszont már igen.
-Most ezt a tubifex szedést ezt hogy kell elképzelni- reggel elindultál nem tudom például hatkor, vagy minden nap mentél- hogy zajlott ez?
Nem, hát ez attól függött hogy hány üzletet tudtál elcsípni, mennyire voltál ügyes! Mondjuk elcsípni még hagyján- de megtartani! Itt ugye közel volt a Sajó, és a kereskedő nem bírta elviselni ha egy hétig te nem vittél neki,ilyenkor már kezdtek egerészni hogy kitől lehetne mégis venni stb., könnyen átpártoltak más gyűjtőkhöz, mert elég sokan szedték a tubit. Minden héten mondjuk hétfőn vagy ahogy meg volt beszélve le kellett szállítani az árút!
Ez úgy nézett ki hogy a környező boltoknál csináltam egy ilyen Mezőkövesd- Heves-Gyöngyös- Eger kört, és akkor ők le voltak tudva. De például Barcikán is azért érte meg egy boltot fenntartani, mert áradáskor a berentei erőmű mögötti rész -a csatorna- az nagyon jó volt, és akkor ott helyben már le is lehetett adni egy adag tubit.
Ha nagyon nagy áradás volt akkor bizony hetente 4-5 alkalommal is ki kellett menni hogy meg bírjam szedni az adagot, de olyan is volt hogy egyetlen alkalommal annyit tudtam szedni ami bőven elég volt. Ilyenkor csak heti egy napot dolgoztam ezzel. Ennyi idő alatt megvolt a kb. 35 liter tubi, és akkor ez elég volt a meglévő üzleteknek arra az időszakra.
Az első időszakban kb. egy évig nem volt autóm, ezért be kellett társulnom vagy társat kellett találnom. Aztán miután lett autóm már egyedül csináltam ezt a szedést, jóval nehezebb is volt! Nos ezt úgy kell elképzelni hogy vettünk egy alumínium rudat 6-8-10 méterest, arra egy háromszög alakú keretet felrögzítettünk és a háromszög elejére csináltunk ilyen fogazást..ez akadt be ugye aztán az iszapba .A háromszög alakú keretre egy hosszú-1.5-2m-anyagot szereltünk fel..nekem szúnyogháló volt rajta! Ezen azért átment a tubi egy része, de legalább könnyen ki lehetett mosni. A végét elkötöttük,és mikor megvolt benne az iszap akkor rúddal együtt rázni kellett hogy kijöjjön belőle az iszap nagy része. Na most a rúd vége a parton volt, de akkor is nehéz volt egyedül az egész...
Ide beszúrom a "tubimester" által készített egykori "tubiszedő" képét-ő azt mondja csúnya és avítt már- nekem ikonikusan értékesnek tűnik:
Akik viszont ketten voltak azok azt csinálták, hogy aki a hosszú rúddal dolgozott az kihúzta az iszapot és rögtön átöntötte a másiknak egy zsákba. Ez a zsák már finomabb anyagból volt-több tubit is lehetett vele szedni- és a másik ember míg ezt mosta addig a rúddal dolgozó már szedte az iszapot. Mikor kilögybölte belőle -a zsákos ember-akkor ez már ment is a vederbe..na most ez a veder a szakzsargon szerint a "flizines veder"volt, ilyen 16 literes fedeles vödör mint manapság a diszperzitesek például.
Na mi mindig ilyen flizinesben gondolkodtunk - ha egy ilyenből kijött 8 liter tubi akkor már az egy roppant tiszta cucc volt, gyakorlatilag a fele tubi...a többi iszapot meg ki lehetett önteni a kertbe egy nagyon jó komposzt meg trágya volt belőle. Néha olyan tisztán tudtuk szedni, hogy az ember azt hitte hogy ez tiszta tubi-mégis otthon ahogy felbújtattad őket a végén kiderült hogy maximum olyan 10 liter tubi lett, a többi az salakanyag....
-Figyelj csak: itt alkalmaztál egy olyan szakkifejezést amit én értek, de mesélj róla kérlek- mi ez a "felbújtatás"?
A felbújtatás- igen! Na ez azt jelenti, hogy egy flizines vödör tartalmát teszem azt két tejes ládába szétraktuk/Kedves olvasóm emlékszel még a szúnyoglárvás blogomra- olyan ládákról van szó!/,attól függően hogy mennyi tubit gondoltunk benne-ha sok volt akkor lehet hogy három ládába raktuk ki .Nekem volt vagy 50-60 ilyen ládám-potom 50 forintért vettem-a felbújtatást is ebben végeztem. A kiterített tubit-az iszappal együtt szépen megkínáltam kb. egy centinyi vízzel, és akkor abba szépen feljöttek-felbújtak a tubik az oxigénhiány miatt.
Gyakorlatilag akkor ugye úgy volt hogy ha nem volt nagy meleg az ember hazajött délután, és akkor úgy éjfélre feljöttek a tubik. De ha nem, akkor fel kellett húzni az órát például két órára, mert le kell szedni a tubit és az reggelre ledöglött volna vagy olyan elgyengült lesz..azt meg az ember már hogy adja oda?
-Ok- feljöttek a tubik, és akkor hogy nézett ki, hogy szedted le az iszapról őket?
Ismered te is amikor teljesen felbújnak, mintegy elválnak az iszaptól egy csomóba összeállnak- na ilyenkor szépen le is lehet onnan emelni őket gyakorlatilag csak tisztán tubi ez a csomó! Mint egy lepényt egyben szinte le lehet venni- ezt külön ládákba tettem-és ment rájuk a folyóvíz. Ezek a ládák ugyanilyen ládák, csak meg van fúrva az oldaluk, és egymásra voltak tornyozva valahogy így:
-És mi volt a helyzet télen?
Akkor általában már Berente alá húzódtunk a melegebb víz miatt, előbb már beszélgettük ezt. Egyszer volt az évek alatt hogy teljesen befagyott a Sajó, akkor napokig -20 fok alatt volt a hőmérséklet. A jégre nem mertünk rámenni,senki nem tudott szedni- én akkor életemben egyszer rákényszerültem arra hogy a Szinvából gyűjtsek- csak azért hogy na valamennyit tudjak mégis adni hogy nekem akkor is van még...
-Térjünk vissza a megszedett tubi kezelésére - ezt hogy csináltátok? Csak bele a vödörbe és kész vagy volt más módszer is?
Télen igen - bele a vödörbe és irány haza. Nyáron viszont inkább ládákba terítettük szét, hiszen a nagy melegben még vékony rétegben is károsodhatott volna a tubi. Télen összehúzódtak az edény közepére, mert ugye a nulla fokos vízben így is elég oxigént kaptak.
Télen inkább az volt a fő cél hogy megvédjük magunkat a víztől, hogy ne szakadjon ki a gumikesztyű,meg a ruhád ne ázzon be amit szinte soha nem lehetett , mindig ragasztgattuk ezeket a mellcsizmákat. Az elején nehéz is volt hozzájutni, mert a csatornatisztítóktól szereztük- a kereskedelemben nem is nagyon lehetett kapni az volt a gond! Aztán egy idő múlva már lehetett kapni 1500,- forintért ez a zöld mellest a Nimród vadászboltban.
-Mikor télen mentél szedni akkor hogy kell ezt elképzelni- akkor is a partszélen voltak vagy behúzódtak az aljzatba?
Behúzódtak persze-a kukacok is érzékelik a pár tized fokos eltéréseket és ilyenkor inkább mélyebbről kellett felkaparni az iszapot. Meg ugye hogy a sodrás hol teszi le az iszapot! Például Berentétől le egészen Szirmabesenyőig hiába jártuk végig a partot gyalog egyszerűen nem volt olyan hely ahol lehetett volna szedni! Nekem volt is egy igen részletes térképem a vízügytől- sőt ma is megvan-, és van egy Sajós honlapom is amin sok érdekesség megtalálható....
/Az úr elkötelezett imádója a folyónak- olyan jó hallgatni őt- íme a honlapja...megjegyzem hogy a számláló tuti nem jó, mert én is rányitottam már párszor!/
http://sajo.atw.hu/
Tehát főleg az elején a teljes magyarországi szakaszt végigjártuk, de kiderült hogy egész hosszú szakaszokon egyáltalán nincs tubi mert olyan kavicsos meg gyors, hogy nem tudja lerakni az iszapot.
-Figyelj csak Józsi mondtál te nekem erre a szennyezett iszapra valami egészen egyedi elnevezést ami már nem jut eszembe.....
Az első sorban a hibók volt - a szlovákoknál volt egy papírgyár és hát úgy gondolták hogy a Sajó az egy szennyvíz csatorna- mit foglalkoznak ők hogy ezt a cellulóz terméket valahová lerakják ..hát fogták és beleengedték a Sajóba. Ez úgy nézet ki mint valami pihe, valami pehely lenne a vízben ilyen szürke kocsonyás állagú..mint valami pehely a vízben- és ez óriási mennyiségben volt!
Egyszer halálra ijesztett ez Sajókazánál volt.....ez ilyen óriási iszappadokat tudott csinálni, és én ott szedtem pont a kazai hídnál. Ott van egy hatalmas nagy kanyar, én pont a külső íven szedtem mikor a hátam mögött egy óriási robaj! Hát majdnem kiszaladtam a vízből. Kiderült hogy olyan 50 méter hosszúságban a gáz felnyomta az iszapot. Ez az iszap nyilván valamiféle gázt képez miközben ott rohad,és akkor egyszerre csak egy nagy dübörgés közepette felszakadt egy nagy iszappad a Sajóban! Féltem is hogy valami olyan gáz jön ki amit belélegzek és ottmaradok vagy nem is tudom....
Ez a hibók ez mindig mozgásban volt, mert ahogy a víz felkapta ez ment lefelé aztán máshol megint lerakta ahol tudta. Egyébként hatalmas nagy jó táptalaja volt ez a tubinak-az elején nem, csak amikor már kezdett összeérni az iszappal. Mikor te ilyen hatalmas nagy vörös mezőket láttál akkor alattuk biztosan ilyen érett iszap volt!
De ez a hibók ez átok is volt, mert ha nem volt kellően összeérve, akkor szinte lehetetlen volt kimosni a hálóból, ilyenkor inkább ott is hagytuk, mert nem tudtunk boldogulni vele.
/Édes anyanyelvemet elég jól ismerőnek gondoltam magam-de ezt a kifejezést eddig sosem hallottam még! Mi lehet az a "hibók"?? Nos közlöm hogy a legismertebb keresőmotor szerint afféle mocsaras helyet,dágványt jelöl-ugyanakkor saját szótáramban a beszélgetés hatására én már mindig is erre a papírpépre fogok gondolni ha eszembe jut a kifejezés: hibók!/
-Na most hogy nézett ki egy ilyen szuper tubilelő hely-hogy képzeljük el, vagy egyáltalán hol voltak ezek?
Ez a vízszinttől függött mindig is, ha jött például egy nagyobb áradás ami 2-2.5 méterrel is megemelte a vízszintet akkor egyetlen olyan hely volt ahol lehetett szedni- ez az a hatalmas nagy visszaforgó amiről már beszéltem neked. Na ahol ez lerakta az iszapot ott hihetetlen mennyiségű tubit lehetett szedni! Egyszerűen nem tudott visszatérni a főágba és ott megrekedtek a tubik, és folyamatosan hordta oda őket. Mi megszedtük hétfőn, akkor oda ment valaki kedden meg szerdán, csütörtökön stb., mi szedtünk például húsz litert, aki utánunk jött az is satöbbi. De aki nem ismerte ezt a helyet az például ilyenkor nem tudott szedni, mert az áradás rendesen kitakarította a medret.
-És mikor kiérkeztél a partra akkor mit láttál, egy nagy vörös szőnyeget?
Az inkább csak tavasztól őszig volt, tehát ez a pirosodás inkább csak nyáron volt a part szélén. Például ha nem ismerted a Sajónak azt a részét hiába mentél ki meg nem mondtad volna hogy ott van tubifex...
-Na most én emlékszem az akkori Sajóra, meg hát én horgásztam mindig is, de hogy emlékszel milyen volt akkoriban a víz? Fekete?
Hát igen..nagyon mocskos volt alig lehetett belelátni pár centire!
-Amit ezzel kapcsolatosan kérdezni akarok hogy nem féltetek belemenni..mert nektek ehhez bele kellett!?
Igen, combtőig, derékig bele kellett menni...persze ez csak ahhoz volt jó hogy kihúzd az iszapot aztán kifelé a parthoz, kirázni a hálót....egész nap ezt csinálni elég fáradságos dolog volt.
-Volt olyan a sajókazai dolgon felül hogy megijedtél, vagy ért baleset?
Hát volt olyan hogy egyszer beleestem effektíve /ez az úr úgy fogalmaz,hogy néha hangosan felnevetek itt a blogírás közepette! :D /, az úgy volt hogy ugye ahogy mész befelé magad előtt a háló végével kitapogatod hogy a következő lépés az hová esik..nehogy három méterrel a víz alatt találjam magamat! :D Ez ott történt ahol a Szinva összefolyik a Sajóval. Ott mentem volna bele és akkor így szépen magam előtt "kopogtattam"- de egy kicsit messzebb mint ahogy gondoltam volna...és akkor úgy 20-30 centis víz,bátran előrelépünk és puff nyakig találtam magam a vízbe. Tudniillik egy hatalmas nagy rönk volt a vízben amit nem lehetett látni- ősz volt, abban a pillanatban ahogy elmerültem a srác aki velem volt az kihúzott és mehettem is haza átöltözni....
-Nem volt olyan halál közeli élményed így a nagy Sajó parti bóklászás közepette hogy halálfélelmed lett volna?
Nem, abszolút nem! Nagyon szerettük a természetet és a Sajót! Télen átkoztam én mindenkit hogy miért csinálom én ezt a dolgot…télen azért mikor a kezed-lábad lefagyott hiába öltöztél alá csak ott álltál egész nap a vízben.
-Nézd akárhogy csűrjük-csavarjuk,- mert nagyon jó a természetben lenni- de azért ez egy kemény munka volt, így van Józsi?
Hát persze,ha nem fizették volna olyan jól nem csináltuk volna. Gondolj bele: volt olyan hogy ötven forintnyi benzinnel szedtem 6000 forintnyi tubit! Voltak helyeim itt például a sajóládi erdőben is- autóztam 24 kilométert és szedtem 30 liter tubit...hát azért az nagyon jó üzlet volt akkoriban!
-Akkoriban mennyi pénz keresett egy gyári munkás úgymond- hogy tudjunk mihez viszonyítani.
Emlékszem hogy a párom-középiskolai tanár-keresett például egy hónapban 7700,-forintot, én meg egy nap alatt hatot. Hát jó ez hetente volt csak, de akkor is!
- Most én a blognak az anyagi oldalát szeretném ezzel erősíteni, hogy nehogy azt higgyék már a kollégák hogy ti egy önsanyargató hülye emberek - már elnézést- voltatok érted ,mert azért ennek van más oldala is!
Nyilvánvaló hogy a könnyű pénz-össze sem lehet hasonlítani a hallal, hogy megcsinálja az ember és akkor majd 3-4 hónap múlva talán lesz belőle pénz. Gondolj bele hogy kimegyek vasárnap és akkor hétfőn leszállítom gyakorlatilag nulla befektetéssel. Hát a fizikai erőmet leszámítva meg a kitartásomat az bele kellett tenni.....
Persze sokan nem csinálták volna mert büdös volt meg koszos, meg hát annyi nyűgje volt hogy ihaj-csuhaj,hát persze!
-Azért mondjuk ki hogy veszélyes is volt....
Hát veszélyes, mert mondjuk ha -15 fokban esel bele a vízbe lehet hogy ott maradsz.
-És mi van akkor ha abban a nagy sötét vízben úgy esel rá egy felálló faágra hogy átdöfi a fejedet, vagy bármi?
Igen sok minden történhetett volna!
-Tehát elmondható akkor az hogy te ebből olyan jó pénzeket kerestél akkoriban hogy ebből éltetek?
Persze, ebből és a halból. Ha nem ment ez, akkor a hallal próbáltam ráerősíteni - vagy ha éppen az nem ment akkor ezzel. De volt hogy olyan jól ment a hal, hogy nem tudtam annyit szedni- nem volt időm-ilyenkor inkább leadtam az üzletekből.'95-ig nagyjából olyan fele-fele arányban ment....
-És akkor 95 táján kezdett megszűnni a Sajóban a tubi?
Nem! '96 május 2.-án volt az utolsó pillanat amikor már nem lehetett szedni. ’95 végén beüzemelték ezt a miskolci biológiai szennyvíztisztító fokozatot. Ez úgy nézett ki, hogy mielőtt beüzemelték volna olyan tíz százalékot tudtak rajta tisztítani- miután pedig beüzemelték ez 90%- lett. Ezt a Sajó öntisztulása szinte a nullára levitte! Előtte egy-két évvel már Miskolc fölött egyáltalán nem lehetett szedni- én a 80-as évek végére teszem a szlovák papírgyárak megszűnését.
-Állítólag valami bőrgyárak is voltak akkoriban a szlovákoknál....
Igen-bár erről bővebbet nem tudok. Azt mondták hogy valami bőrgyár is enged bele ilyen szerves anyagokat..
-Ok...nagyon bőven taglaltuk a témá t- mert tudod hogy az embereket az anyagiak is izgatják. De mondjál egy összeget mennyit kerestél ezzel egy hónapban?
Nagyjából a nejem keresetének a háromszorosát a hallal meg a tubival megkerestem.
-Hogyan folyt a kereskedelem-bár ez egyértelmű, mert előre megbeszélt helyre és mennyiségben vittétek ugye..
Nagyjából..nagyon népszerűek voltunk,ezért jártak hozzánk mások is /itt említésre kerülnek neves tenyésztők!/ ..és nekik egy kicsit olcsóbban is adtuk- szóval ők is viszegettek litereket. A kereskedő ha látta hogy egész évben viszed akkor megbízott benned-de ehhez teljesíteni kellett!
Ahogy beszéltük is volt hogy hetente négyszer is ki kellett menni hogy meglegyen a dolog....és nem számított hogy -15 fok van, menni kellett!
-És akkoriban halakkal találkoztatok a Sajóban?
Én egyszer kifogtam egy félholt angolnát és egyszer érdekes módon egy pisztrángot is láttam, de az is a végét járta..egyéb hallal egyáltalán nem találkoztam!
-A következő kérdésem: mennyi ideig pihentettetek egy lelőhelyet, vagy változtattátok a módszereket is?
Általában ritkán volt az hogy rákényszerültünk arra hogy egy helyet több napig is használjunk, de akkor már érezni is lehetett hogy gyengül az eredmény. Általában egy hétig hagytunk egy helyet pihenni ahogy mondod, és aztán már megint szedhettük! Voltak nagyon csodálatos helyek is, például Putnok alatt van egy nagyon kanyargós rész,ott egyszer szedtem vagy 30 liter vörös szúnyoglárvát..
Volt egy olyan év amikor 200liter felett is szedtünk vörös szúnyoglárvát! Talán 94-ben. Volt olyan időszak amikor nem lehetett jól szedni a tubit, akkor mondtuk a kereskedőknek hogy itt van a vörös szúnyoglárva és ezt is lehet eladni, rá fognak szokni az emberek. És tényleg,volt hogy egyszer jött egy úr Pécsről/Nagy Géza/ a mercijével és mondta hogy neki kell az egész- ő valami kapszulába tette bele és úgy árulta,de szentségelt hogy ez mekkora munka! :D
-És a vörös szúnyoglárvát azt ugyan ezzel a módszerrel szedtétek?
Te az érdekes volt, mert ugyanúgy felbújt mint a tubi, ezt főleg 94 nyarán szedtük. Akkor már érezni lehetett hogy kevesebb a tubi. Sajópetri-Sajólád térségében valami elképesztő mennyiség volt ebből- egy sráccal együtt szedegettük. Ugyan úgy felbújt mint a tubi, csak ennek valami sűrűbb anyaggal teljesen ki kellett bélelni a ládát, mert ez kiúszott volna a láda kis nyílásán - amúgy pont így folyattuk rá a vizet, csak kellett a sűrű anyag!
-Látod erről sejtelmem sem volt hogy te ilyet is gyűjtöttél....
Hát igen..vagy két év volt amikor nagyon bele lehetett homorítani, amúgy meg mindig volt valami kevéske a tubiban is, csak az olyan kevés volt hogy külön nem lehetett összegyűjteni.
-A tubiban voltak egyéb férgek is, mondjuk piócák?
Hát rengeteg.....volt hogy ha jól beleválasztottunk akkor ott kellett hagyni a helyet,mert több volt a pióca mint a tubi! :D De nem ez a fekete, hanem inkább ilyen barnás volt.../Szerintem valószínűleg Hirudo fajba botlottak a kollégák!/
-Józsi miközben te ezt sok évig csináltad ebben a mocskos habos vízben, nem szedtél össze valami betegséget vagy fertőzést, bőrbetegséget?
Soha nem voltam beteg, nem, nem semmi! Ez kész csoda volt mert sokszor kiszakadt a kesztyűm, vagy nyilván nyáron nem nagyon kesztyűztünk..hát annyi mindent elkaphattam volna hogy az valami elképesztő! Volt olyan hogy sokszor a szendvicsünket is úgy ettük- hát jó meglögyböltük a kezünket-de hát egy fél nap alatt nem lehetett elintézni a dolgot ha kevés volt a tubi.
Legnagyobb meglepetésemre a kolléga még videót is készített a folyamatról...hogy hogyan kezelte ezt a szerszámot, hogyan dolgoztak vele stb- de mondja csak el ő:
http://www.youtube.com/watch?v=PdA-oBvgc6A
-Következő kérdésem-már csak kettő van ha kitartasz addig...
Akármeddig!
-...tehát kérlek szépen: a megszedett tubi milyen sajátosságokkal bírt, hogy állt össze, mit szóltak hozzá a kereskedők?
Volt általában ez a normál méret, meg selyemtubinak nevezett finom is! Tavasszal amikor szaporodott akkor nagyon sok apró is volt közte,meg vékonyabb volt a szála is. Ha télen nagyon beleválasztott az ember akkor volt olyan is hogy -úgy neveztük drót tubi!- iszonyúan hosszú és elképesztően vastag volt! Gyakorlatilag annyira össze tudott állni hogy egy ilyen ládányit egyben fel tudtál emelni....megfogtad és 2-3 litert egyben felemeltél nem szakadt szét! Ilyen lila színű tubi volt- nem tudom honnan lehetett ..az volt vagy 10 centi, mondom hogy életemben egyszer szedtem olyat és valami döbbenet volt! Most a napokban kerestem rá, és azt írja hogy valami nyolcféle fajtája van ami itthon is megtalálható vagy mennyi, abból kettő ami gyakoribb. Ilyenekről persze álmodni sem álmodtunk akkoriban- nem volt internet meg ilyenek!
-Elérkeztünk az utolsó kérdésemhez- már amit felírtam. Te, aki felneveltél több tízezernyi halat, hogy gondolkodsz a tubi etetésről?
A tubi etetés az olyan mint a levegő az embernek..anélkül nincs akvarisztika! Én azt mondom hogy semmilyen más eleség nem tudja úgy kondícióban tartani a halat, illetve nem lehet olyan gyorsan ivadékot nevelni semmivel mint tubival....az a non plus ultra ,az mindennek a teteje. Tubifex nélkül én azt mondom hogy nincs jó akvarisztika!
-Te az akkori "Sajós tubinak"az etetése során - vagy ahogy te nevezed a Sajó aranyával- volt-e olyan tapasztalatod hogy probléma lett volna: ledöglöttek halak, vagy fertőzés vagy valami?
Nem, nem- sohasem! Eszembe nem jutott volna hogy ne azzal etessek...olyan szinten etettem vele, hogy amíg volt tubi én korlátlanul tudtam azt használni..semmilyen egyéb tápom nem volt! Tehát például vettem egy literes lemezest- talán Dajana vagy nem tudom milyen márka volt-és akkor nekem az egy félévig kitartott! :D
Azt is csak így néha passzióból bedobáltam - de azt is minek! Minden akkori halamat tubival etettem! /itt már este fél tizenegy körül jártunk, és harsányan nevettünk mindketten! :D /
Itt szeretném nektek megmutatni azt a kis célszerszámot amit József kolléga használt ki tudja meddig..ez a tubi aprítására szolgáló több pengét is tartalmazó nagyon ügyes kis készülék-íme:
-
-Abban az időben milyen halakat
csináltál?
Volt egy elméletem hogy a kereskedelemben jóformán 15 faj megy igazán. Arra törekedtem hogy mindegyikből legyen- azon kívül meg volt hogy 35 kiadó fajom volt és mind saját, tehát nem ilyen "összecsúzlizott" halak ..és akkor jött a kereskedő és vitte őket.
-Te hogy gondolod a hazai haltenyésztés helyzetét- hogy gondolkodsz a távol-keleti halakkal kapcsolatban? Kellenek ezek a boltokba- vagy ha tetszik milyen hátrányuk van ezeknek?
Volt egy elméletem hogy a kereskedelemben jóformán 15 faj megy igazán. Arra törekedtem hogy mindegyikből legyen- azon kívül meg volt hogy 35 kiadó fajom volt és mind saját, tehát nem ilyen "összecsúzlizott" halak ..és akkor jött a kereskedő és vitte őket.
-Te hogy gondolod a hazai haltenyésztés helyzetét- hogy gondolkodsz a távol-keleti halakkal kapcsolatban? Kellenek ezek a boltokba- vagy ha tetszik milyen hátrányuk van ezeknek?
Hát
ööö…nehéz ügy-nehéz ügy! Én mindig azt szoktam felhozni ha hasonló témák
felmerülnek, hogy például az a dél-amerikai indián aki elbódítja a halat,tartogatja
ott egy-két hétig mire jön a begyűjtő hajó....szóval jó ha az ezer darab
begyűjtött halból egy példány eljut az akváriumokba. Az Ázsiai halaknál szintén
ez a helyzet-egész biztosan ott is nagy a vadbefogás az ottani fajok
tekintetében, és a halfarmos halak esetében is ez a helyzet.
-Meddig ment jól a hazai haltenyésztés
szerinted Józsi, meddig szaladt jól évszámban?Én magamról tudok beszélni,nekem a '95-ös év volt a csúcs!Akkor 64.000 halat csináltam egész évben- hát ha most annyit el tudnék adni akkor valószínű hogy császár lennék! :)
Hozzá kell tenni hogy a következő évben már én úgy gondolkoztam a naiv eszemmel-mert ugye én nem éltem kapitalizmusban-úgy gondoltam hogy 2000-re ott leszek valahol a száz ezernél. /Itt kicsit zavartan nevetgél a drága kollégánk, sajnálom a dolgot./ A következő évben meg megfeleződött a jövedelmem,mert jött ugye a Bokros-csomag, ehhez hozzátartozik hogy '96-ra megszűnt a tubifex is.
Azt nem is fejeztem be hogy beüzemelték ezt a biológiai fokozatot, de még Miskolc alatt egész télen tudtunk szedni, meg még tavasszal is '96-ban, és akkor jött május 2.-án az a hatalmas nagy 2.5-3 méteres zöldár ami totálisan kisöpörte az iszapot. Attól kezdve olyan iszap ami szennyvizet is tartalmazott volna már nem keletkezett.
-Tehát te egész pontosan megmondod nekem hogy 1996. május 2. volt a tubifex vége??
Úgy van, igen, a Sajóban akkor volt vége! Én ezt ilyen "gyásznapként" szoktam emlegetni.
-Józsikán úgy érzem elég alaposan kiveséztük ezt a dolgot- megtiszteltél. Nagyon jó hangulatban folyt az egész téma több órás taglalása, és megtiszteltél hogy ezt a témát így elém tártad. Egyáltalán hogy megbíztál annyira bennem hogy megszólaltál....
Hogyne bíztam volna....
-Most én az egészet áthallgatom, kimazsolázom, és átgondolom hogy milyen struktúra szerint gondolnám megírni. Amint kész vagyok átküldöm, te átnézed és ha szeretnéd bárhol módosítod ,átírod stb...nyilvánossá csak akkor teszem ha te hozzájárulsz, rendben lesz így?
-Persze- közös szerzeményként gondolok rá! :)
-Köszönöm szépen a közreműködésedet, jó éjt nektek!
Köszönöm, jó éjszakát!
Ennyi hát tulajdonképpen az
amiről eredetileg is szándékoztam nektek írni, de megnyugodni nem tudok. Nem,mert
szándékom lenne a teljes "tubis kép" elétek tárása- mindent ami
akkoriban ezzel a nagyszerű kis féreggel "történt"! Ha magatok is
bóklásztatok már tudás iránt áhítozva a hálózaton, ti is felfedezhettétek
a Bio-Lio Kft. Honlapját, én is ezt tettem!A kedves kollégával beszélgetve is
felmerült e cég neve- de érthető okból erről nem írtam.
Köztudott dolog az is, hogy a "mi tubinkat" már rég Romániában termelik ki, és onnan szállítva kapjuk meg azt a kiskereskedelmen keresztül. Erről is rendelkezem pár értékes információval, mert bátran mondhatom hogy több idősebb kolléga barátságos tájékoztatása ezt megalapozta- erről sem írhattam, mert e cég sem adta a hozzájárulást.
A legnagyobb igazság azonban az, hogy egyik cég sem adhatta- bátortalan vagyok- nem mertem kezdeményezni a kapcsolatfelvételt. Hogyan is merészelnék ilyet tenni, hiszen nem ismernek személyesen, nem tudhatják a szándékaimat és igen komoly anyagi érdekek is befolyásolhatják őket abban, ha nem szeretnének beszélni ezekről a dolgokról....így gondolkodtam, miközben tépelődtem a témán!
Igazából az egész témakörhöz hatalmas lelkesedésen és a legtisztább érdeklődésen kívül semmi az ég világon nem köt engem- egyszerű akvarista vagyok, de olyan, aki szereti ismerni a miérteket is! Olyan hobbista, aki szereti szabadidejét feláldozni arra is, hogy társait meglepje néha érdekes írásokkal-mint amilyen reményeim szerint ez is.:)
Ezért hát abban az esetben ha a két cég valamelyike mégis szeretne beszélni a saját munkájáról, néhány érdekes képet vagy netán ártalmatlan adatot akarna megosztani hatalmas és kitörő örömmel fogadnám e megtisztelő nyitást. Egyáltalán nem vagyok kíváncsi az anyagi dolgokra, szintén nem a gyártási vagy egyéb belső "titkokra"- csupán egy olyasmi bemutató cikk, vagy blog születhetne a közös beszélgetésből melyeket ők is jónak gondolnak, nyitottan várnám hát a dolgot- de kezdeményezni továbbra sem merészkedek.
Hhh...micsoda egy nagyszerű beszélgetés volt ez Józseffel! Tisztában vagyok vele hogy többször is említettem, de megint le kell írnom: évtizedek óta szomjaztam ezt a beszélgetést! Most hogy megejtettük határozott megnyugvás, és elégedettség van bennem. Rendkívül megtisztelő hogy valaki annyira bízott bennem hogy elmondta a dolgait, számadatokat engedett közölni az érdekesség kedvéért, és végső soron értékes szabadidejét is adta nekem. A blogot már elkezdtem írni amikor József jelezte hogy még ezzel is ki szeretné egészíteni, meg készített egy rövidke videót is- megvágni sem engedte! A teljes és leplezetlen dolgok taglalása, a nagyon mély emberi értékek előtérbe kerülése folytán bennem nagyon határozott szimpátia ébredt- és hiszem hogy elkísér már életem során. Nagyon köszönöm párod munkáját is- hisz a videót ő készítette...a videót, mely számomra sokkal többet jelent mint az a pár rövid képsor amit tartalmaz. Akartad megmutatni mindezt..akartad hogy lássuk hogy csináltátok ott a valahai Sajón! Nem sajnáltad az idődet-sem a fáradságot-köszönöm mindezt!
Ajánlom ezen írásomat mindazoknak-vagy emlékének-akik anno ezt az igen fárasztó és veszélyes munkát végezték...ezzel elénk tettétek az a mannát amit halaink olyannyira szeretnek ,és segítettétek a hobbinkat! Köszönöm önöknek, köszönöm nektek! Az idő elszállt-a valahai kis srácból íme magam is gyermekeit nevelő felnőtté értem- de sosem feledem azt az élményt amit nektek köszönhetek. És ne feledjem el ismételten megköszönni azt a gyermekkorban valamelyikőtöktől kapott kis homokozó vödörnyi tubit amit ott, a Sajó partján adtatok nekem- na azóta szeretem volna ilyen részletesen beszélni a ti dolgotokról. Uraim-ha olvastok netán: köszönöm!
Na igen- a Sajóban már nincs és nem is igen lesz tubi sosem. Azt is el kell mondanom hogy nem jó híreket kaptam a kiskereskedelemből sem- nem kaptam tubit, és nem is kecsegtetnek sok jóval. Az EU-ban előírás a szennyvizek biológiai feltárása- lehet hogy egy csodás eleségtől ha nem is búcsúzni,de időlegesen lemondani kényszerülünk? Nem "huhogok"..nem festem a falra az ördögöt-isten adja hogy tévedjek de hatalmasat!
Ti akik most olvastok engem jól tudjátok hogy idén már megpróbáltam két kis vízfolyásba is betelepíteni a tubit- ez eleve kudarcra volt ítélve! Egykor a hatalmas papír és cellulóz gyárak Szlovákiában, a bőrgyárak ugyanott,a rengeteg beömlő szerves és kommunális hulladék terhelésének kitett Sajó olyan ideális feltételeket teremtett a tubifex fajoknak amit mesterségesen utánozni lehetetlen..biztos ez? NEM kérem, nem az! És ez az a tény ami engem nyugton ülni sosem fog hagyni- hiszen számos videón lehet látni, és olvasni hogy például még a más klimatikus viszonyú távoli országokban is meg tudják csinálni!! Amíg azonban van a természetből kitermelhető tetemes mennyiség persze hogy senki nem foglalkozik ezzel idehaza sem-kár érte! Imádom a Sajót- de olyan helyismerettel soha nem fogok rendelkezni mint azok az urak akik a kollégához hasonlóan ebből éltek egykoron. Imádom a folyó tisztaságát is, de néha vágyakozom is- kőkeményen vágyakozom!
Szeretnék még egyszer-legalább- az életemben olyan vörös szőnyegen járni mint akkoriban...vagy sokkal kisebb is megtenné már, csak biztosítottnak lássam halaim ellátását e gyűrűsféreggel.
Nnnaa....hát egyenlőre itt a vége kollégáim- olvassatok érdeklődéssel, bár hozzáteszem hogy csak afféle író deák voltam-ez a blog színtisztán a tisztelt kollégánké, értékben ha pár töredék százalékot hozzátenni volt szerencsém annak is igen örülnék. Józsikám élmény volt ez nekem- Uram, köszönöm! A teljes terjedelemmel azt teszel amit csak szeretnél- tanulód és mondandód hű rögzítője voltam.
Hjah..a tubi egyértelműen "átkeresztelkedett" szavaid nyomán- én már eztán mindig úgy gondolok rájuk bárhonnan is származzanak,mint a Sajó aranya....
T.:Gábor
Köztudott dolog az is, hogy a "mi tubinkat" már rég Romániában termelik ki, és onnan szállítva kapjuk meg azt a kiskereskedelmen keresztül. Erről is rendelkezem pár értékes információval, mert bátran mondhatom hogy több idősebb kolléga barátságos tájékoztatása ezt megalapozta- erről sem írhattam, mert e cég sem adta a hozzájárulást.
A legnagyobb igazság azonban az, hogy egyik cég sem adhatta- bátortalan vagyok- nem mertem kezdeményezni a kapcsolatfelvételt. Hogyan is merészelnék ilyet tenni, hiszen nem ismernek személyesen, nem tudhatják a szándékaimat és igen komoly anyagi érdekek is befolyásolhatják őket abban, ha nem szeretnének beszélni ezekről a dolgokról....így gondolkodtam, miközben tépelődtem a témán!
Igazából az egész témakörhöz hatalmas lelkesedésen és a legtisztább érdeklődésen kívül semmi az ég világon nem köt engem- egyszerű akvarista vagyok, de olyan, aki szereti ismerni a miérteket is! Olyan hobbista, aki szereti szabadidejét feláldozni arra is, hogy társait meglepje néha érdekes írásokkal-mint amilyen reményeim szerint ez is.:)
Ezért hát abban az esetben ha a két cég valamelyike mégis szeretne beszélni a saját munkájáról, néhány érdekes képet vagy netán ártalmatlan adatot akarna megosztani hatalmas és kitörő örömmel fogadnám e megtisztelő nyitást. Egyáltalán nem vagyok kíváncsi az anyagi dolgokra, szintén nem a gyártási vagy egyéb belső "titkokra"- csupán egy olyasmi bemutató cikk, vagy blog születhetne a közös beszélgetésből melyeket ők is jónak gondolnak, nyitottan várnám hát a dolgot- de kezdeményezni továbbra sem merészkedek.
Hhh...micsoda egy nagyszerű beszélgetés volt ez Józseffel! Tisztában vagyok vele hogy többször is említettem, de megint le kell írnom: évtizedek óta szomjaztam ezt a beszélgetést! Most hogy megejtettük határozott megnyugvás, és elégedettség van bennem. Rendkívül megtisztelő hogy valaki annyira bízott bennem hogy elmondta a dolgait, számadatokat engedett közölni az érdekesség kedvéért, és végső soron értékes szabadidejét is adta nekem. A blogot már elkezdtem írni amikor József jelezte hogy még ezzel is ki szeretné egészíteni, meg készített egy rövidke videót is- megvágni sem engedte! A teljes és leplezetlen dolgok taglalása, a nagyon mély emberi értékek előtérbe kerülése folytán bennem nagyon határozott szimpátia ébredt- és hiszem hogy elkísér már életem során. Nagyon köszönöm párod munkáját is- hisz a videót ő készítette...a videót, mely számomra sokkal többet jelent mint az a pár rövid képsor amit tartalmaz. Akartad megmutatni mindezt..akartad hogy lássuk hogy csináltátok ott a valahai Sajón! Nem sajnáltad az idődet-sem a fáradságot-köszönöm mindezt!
Ajánlom ezen írásomat mindazoknak-vagy emlékének-akik anno ezt az igen fárasztó és veszélyes munkát végezték...ezzel elénk tettétek az a mannát amit halaink olyannyira szeretnek ,és segítettétek a hobbinkat! Köszönöm önöknek, köszönöm nektek! Az idő elszállt-a valahai kis srácból íme magam is gyermekeit nevelő felnőtté értem- de sosem feledem azt az élményt amit nektek köszönhetek. És ne feledjem el ismételten megköszönni azt a gyermekkorban valamelyikőtöktől kapott kis homokozó vödörnyi tubit amit ott, a Sajó partján adtatok nekem- na azóta szeretem volna ilyen részletesen beszélni a ti dolgotokról. Uraim-ha olvastok netán: köszönöm!
Na igen- a Sajóban már nincs és nem is igen lesz tubi sosem. Azt is el kell mondanom hogy nem jó híreket kaptam a kiskereskedelemből sem- nem kaptam tubit, és nem is kecsegtetnek sok jóval. Az EU-ban előírás a szennyvizek biológiai feltárása- lehet hogy egy csodás eleségtől ha nem is búcsúzni,de időlegesen lemondani kényszerülünk? Nem "huhogok"..nem festem a falra az ördögöt-isten adja hogy tévedjek de hatalmasat!
Ti akik most olvastok engem jól tudjátok hogy idén már megpróbáltam két kis vízfolyásba is betelepíteni a tubit- ez eleve kudarcra volt ítélve! Egykor a hatalmas papír és cellulóz gyárak Szlovákiában, a bőrgyárak ugyanott,a rengeteg beömlő szerves és kommunális hulladék terhelésének kitett Sajó olyan ideális feltételeket teremtett a tubifex fajoknak amit mesterségesen utánozni lehetetlen..biztos ez? NEM kérem, nem az! És ez az a tény ami engem nyugton ülni sosem fog hagyni- hiszen számos videón lehet látni, és olvasni hogy például még a más klimatikus viszonyú távoli országokban is meg tudják csinálni!! Amíg azonban van a természetből kitermelhető tetemes mennyiség persze hogy senki nem foglalkozik ezzel idehaza sem-kár érte! Imádom a Sajót- de olyan helyismerettel soha nem fogok rendelkezni mint azok az urak akik a kollégához hasonlóan ebből éltek egykoron. Imádom a folyó tisztaságát is, de néha vágyakozom is- kőkeményen vágyakozom!
Szeretnék még egyszer-legalább- az életemben olyan vörös szőnyegen járni mint akkoriban...vagy sokkal kisebb is megtenné már, csak biztosítottnak lássam halaim ellátását e gyűrűsféreggel.
Nnnaa....hát egyenlőre itt a vége kollégáim- olvassatok érdeklődéssel, bár hozzáteszem hogy csak afféle író deák voltam-ez a blog színtisztán a tisztelt kollégánké, értékben ha pár töredék százalékot hozzátenni volt szerencsém annak is igen örülnék. Józsikám élmény volt ez nekem- Uram, köszönöm! A teljes terjedelemmel azt teszel amit csak szeretnél- tanulód és mondandód hű rögzítője voltam.
Hjah..a tubi egyértelműen "átkeresztelkedett" szavaid nyomán- én már eztán mindig úgy gondolok rájuk bárhonnan is származzanak,mint a Sajó aranya....
T.:Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése